Egy indián-kép

Az irokézek szerint a világmindenség kezdetén hat ember élt (a perui és brazíliai népeknél emlegetett szám is ennyi). Hogy honnan jött ez a hat ember, azt nem tudják. Akkoriban még nem volt föld, ezért ezek hatan a szelek kényének-kedvének kiszolgáltatva bolyongtak. Nem voltak asszonyaik sem, és érezték, hogy nemzetségük ki fog halni velük. Végül valahonnan megtudták, hogy mégis létezik egy asszony az égben. Tanácsot tartottak, és úgy határoztak, hogy egyikük, akit Hoguahónak, azaz Farkasnak hívtak, felkeresi ezt az égi asszonyt. A vállalkozás lehetetlennek tűnt, de a madarak egymást támogatva, testükből ülést formálva közös erővel felemelték az égbe a küldöttet.

Miután a követ megérkezett, egy fa tövében várakozott az asszonyra, aki rendszeresen egy közeli forráshoz járt vizet meríteni. Az asszony, szokása szerint, meg is jelent. A férfi beszédbe elegyedett vele, és medvezsírral kínálta. Egy kíváncsi, fecsegni szerető nő, aki még ajándékot is kap, nem állhat sokáig ellen. Az égi asszony is gyengének bizonyult, és hagyta, hogy elcsábítsák. Észrevette ezt az ég ura, és haragjában lehajította az esendő nőt, akit azonban zuhanása közben egy teknősbéka a hátára vett. A vidra és a halak a vizek mélyéről merített agyagból azután egy kis szigetet építettek a teknős hátán. Ez apránként növekedni kezdett, míg elérte az általunk ismert Föld mai kiterjedését.

Az asszonynak két gyermeke született, akik megverekedtek egymással. Nem egyenlő fegyverekkel küzdöttek azonban, és nem is ismerték azok erejét. Az egyiknek csak támadó, a másiknak csak ártalmatlan, védekező eszközei voltak, úgyhogy amaz