Identitás- és elitváltás az Oszmán Birodalomban

A tö­rök iden­ti­tást mind a mai na­pig sú­lyos tisz­tá­zat­lan­sá­gok, el­lent­mon­dá­sok és vi­ták ter­he­lik. A No­bel-dí­jas Or­han Pa­muk leg­fon­to­sabb re­gé­nyei mást sem tesz­nek, mint – a ma­gya­rok szá­má­ra nem is­me­ret­len mó­don – a tö­rök lé­lek ázsiai és eu­ró­pai fe­lé­nek üt­kö­zé­seit bon­col­gat­ják. Ugyanezek a ví­vó­dá­sok, bi­zony­ta­lan­sá­gok jel­lem­zők azok­ra a tö­rök kul­túr­tör­té­né­szek­re is, akik a tö­rök iden­ti­tás vizs­gá­la­tá­ra ad­ták fe­jü­ket. Boz­kurt Gü­venç, aki bő más­fél év­ti­zed­del ezelőtt ter­je­del­mes mo­nog­rá­fiát szen­telt a kér­dés­nek, a kö­vet­ke­ző, na­gyon jel­lem­ző kér­dés­sel in­dí­tot­ta esz­me­fut­ta­tá­sát: „Kik va­gyunk? Ke­le­tiek, ana­tó­liaiak vagy nyu­ga­tiak?” A vá­lasz­adás ne­héz­sé­geit jel­zi, hogy míg a szer­ző a tö­rök nem­ze­ti azo­nos­ság pil­lé­reit az et­ni­kum­ban és a nyelv­ben véli fel­fe­dez­ni, ad­dig egy újabb mo­nog­rá­fia a tö­rök­sé­get már egy bi­zán­ci–osz­mán szin­té­zis ered­mé­nyé­nek tart­ja.