Az uralkodó hatalma a nyugatiak szemében

„Nálunk másképpen szolgálják az uralkodót, mint nálatok, Sigismund!” – magyarázta III. Vaszilij cár hírnöke Herbersteinnek, a Habsburg-császár követének, aki 1517-ben és 1526-ban járt Oroszországban. De később is minden utazót megdöbbentett a moszkvai fejedelmek hatalmának korlátozatlansága. A legjámborabbak közül való, jóságosnak tartott, enyhén határozatlan Alekszej Mihajlovics cárról (1645–1676) is azt írta Reutenfels, hogy „hatalma olyan fokig nem korlátozott semmiféle törvény által, és olyannyira önkényes, hogy joggal tekinthetjük az ókori asszírok és görögök vagy a mai törökök, perzsák és tatárok cári hatalmához hasonlatosnak, ha nem éppen azt felülmúlónak”.

A nehezen kivívott függetlenséget megvédeni, az országot egységgé kovácsolni csak erős kézzel lehetett. E célkitűzések megvalósításának lehettek tanúi az Oroszországba eljutó utazók. A nagyfejedelem hatalmának alapja az volt, hogy az oroszok minden földet a cár tulajdonának tekintettek, az uralkodó állami és magánföldesúri funkciója nem vált szét az idők folyamán. Saját belátása szerint adott földet, vagyont annak, akinek akart, és azt bármikor el is vehette, úgy jutalmazott és büntetett, ahogy úri kedve