A klasszikus kádárizmus

Volt-e a Kádár nevével jelzett időben a magyarországi szovjetblokk-konform uralomfenntartási modellnek olyan rendszervonása, amely markánsan megkülönbözteti a többi blokkország hatalomfenntartási gyakorlatától? A kérdés politikai aktualitását természetesen az adja, hogy a „kádárizmus” (feltételezve, hogy volt ilyesmi) a „Brezsnyev-kori pangás” „sajátos magyar útjának” tekinthető-e, vagy az 1989–90-es rendszerváltás előtörténetét képezi. Az utóbbi felfogás szerint a szovjetblokk-konform felszín alatt alakult-érlelődött az 1990 utáni rendszer – mint a kapitalizmusembrió a feudalizmus méhében –, és a kádári hatalom szerepe az volt, hogy elrejtve megóvja a születendő „felemásan polgárosodott” kisdedet a moszkvai Heródestől. E sorok írója elöljáróban leszögezi, hogy az elsőként említett álláspontot fogadja el: a Kádár-uralmat a Brezsnyev-kori pangás sajátos magyar útjának tekinti.

A nyitó és a záró szakasz meghatározása egyértelmű. Az első periódus a Megtorlás és a konszolidáció, 1956–60 címet viselheti. Tartalmazza a forradalmat hordozó erők utóvédharcának felszámolását (ezt szolgálta a forradalmárokkal szembeni megtorlás), az államszervezet működőképességének visszaállítását, valamint annak tudatosítását, hogy ezt a működőképességet