Róma számára Karthágó volt az ellenfél, vagyis a veszélyes és legyőzendő ellenség szinonimája. A metus punicus, a punoktól való félelem fogalommá vált, és még Karthágó elpusztítása után is hivatkoztak rá – sajnálatos hiányára – a köztársaság állapotáért aggódó római szónokok. Vergilius, Augustus császár kortársa pedig Róma előtörténetébe is belekombinálta Dido alakján keresztül az akkor már százhúsz éve megsemmisített várost.
A punok feletti győzelem sajátos módon egyetlen névvel, a Scipio Africanusszal fonódik össze legszorosabban a történelemben. Egyetlen névvel, de két hadvezér és államférfi személyével, akiket két generáció választ el egymástól.
A Hannibált Zamánál legyőző nagyapáról és a Karthágót keserves harcok után elfoglaló unokájáról, pontosabban az előbbi fiának örökbe fogadott fiáról van szó. Őket nemcsak háborús teljesítményük, hanem belpolitikai szerepük, valamint különös sorsuk is a res publica legizgalmasabb figurái közé sorolja.
Kr. e. 210-ben, a második pun háború kilencedik évében egy 25 éves fiatalember, Publius Cornelius Scipio került a Hispaniában harcoló római csapatok élére. Az ilyen fiatalon elnyert parancsnoki megbízatás és hatalom példátlan volt a
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.