Héraklész tizenkét munkája

Zeusz, az istenek királya beleszeretett Amphitrüón fiatal feleségébe, Alkménéba. Egy nap, amikor Amphitrüón elment otthonról, felöltötte a földi király alakját, és együtt hált Alkménével. Mielőtt elment, megígérte az asszonynak, hogy fia hatalmas király lesz. Csakhogy Alkménével igazi férje is együtt volt másnap, így az asszony nem egy, ha­nem két fiút szült. Szülése azonban jócskán elhúzódott, mert Héra tudomást szerzett a kalandról, és meg akarta fosztani a gyermeket a királyságtól. Addig kérlelte Zeuszt, míg az isten beleegyezett, hogy Perszeusz utódai közül csak egyik lehet király. Héraklész egyik őse ugyanis a kígyóhajú Medúszát legyőző hős, Perszeusz volt. Csakhogy Perszeusz egy másik kései utóda, a tirünszi Eurüsz­theusz is ekkoriban született volna meg, de csak Héraklész után. 

Héra késleltette Alkméné szülését, Eurüsztheusz születését viszont siettette, így ő lett király, nem Héraklész. De még ez sem volt elég a féltékeny istennőnek. Miután Héraklész és öccse, az Amphitrüóntól fogant Iphiklész végre világra jött, két hatalmas kígyót küldött a csecsemők ellen, hogy pusztítsák el őket. Iphiklész felsírt a kígyók láttán, mire a kis Héraklész torkon ragadta a két kígyót, és megfojtotta őket. Alkméné és férje ekkor a leghíresebb jóshoz fordult, hogy megtudja, minek az előjele a kígyók megölése. A jós azt felelte, hogy a kisfiú legyőzhetetlen hőssé serdül, és tizenkét munka elvégzése után az istenek közé emelkedik.

Héraklésznak azonban még sokat kellett tanulnia. A legjobb mesterek képezték ki kocsihajtásra, ökölvívásra,