A Bory-vár

Iga­zi vár ez, erős, sok ré­gi ágyú­go­lyó­bist is ma­gá­ban hor­dó fa­lak­kal, bás­tyák­kal s a ka­put őr­ző, kar­csún ma­gas­ra nyú­ló tor­nyok kö­zött, a vár­ud­var ka­pu­ja fö­lött fe­nye­ge­tő súllyal füg­gő, fé­lel­me­tes pal­los­sal. Más­részt mindez – a domb­ol­dal­ra fel­kú­szó, ra­fi­nál­tan vál­to­za­tos kert öle­lé­sé­ben – mint­ha csak já­ték len­ne: a fa­la­kon, a fa­lak előtt ál­ló, fek­vő, a fal nyi­la­dé­kai­ban fel­tű­nő na­gyobb vagy ap­ró szob­rok alig szám­ba ve­he­tő so­ka­sá­gá­val, fal­ké­pek­kel, itt-ott el­szórt kis dom­bor­mű­vek­kel, cí­me­rek­kel, felira­tok­kal, né­ha vá­rat­la­nul a lá­to­ga­tók lá­ba alatt, a fo­lyo­sók, át­já­rók, ter­mek, lép­cső­fel­já­rók pá­di­men­tu­mán is fel­csil­la­nó szí­nes mo­zaik­dí­szek­kel.