Nagy Károly frank császár születése

Szerző: Tarján M. Tamás

748. április 2-án született Nagy Károly, a Frank Birodalom kiteljesítője, a Nyugatrómai Birodalom bukása utáni első nyugati császár. 

A frankok legnagyobb uralkodója a Karoling dinasztiából származott, mely a VIII. században a Meroving királyok mellett a maiordomusi tisztséget látta el, és ennek révén a tényleges hatalom birtokosává vált. Károly nagyapja, Martell Károly állította meg 732-ben az Ibériai-félsziget felől betörő arabokat a poitiers-i csatában, Kis Pipin, a későbbi császár apja pedig a II. István pápának adott segítség révén, 751-ben megszerezte a koronát. Frank szokás szerint Pipin megosztotta birodalmát fiai közt, így a 768-tól uralkodó Károly először testvérével, Karlmannal kormányozta az országot. A frankoknál azonban nem csak az ország felosztása, hanem az ebből eredő rivalizálás is gyakori volt, Karlmann a lázadó baszkok és aquitánok élére állva bátyja ellen fordult, ám a támadás előtt, 771-ben elhunyt, így Károly egyeduralkodó lett. 

772-ben I. Adorján pápa és Lombardia között viszály tört ki néhány itáliai városért, Desiderius lombard király pedig egyenesen Rómára támadt. Károly a pápa védelmében háborút indított a longobárdok ellen, és két év alatt meghódította országukat, ezzel egyben Itália ura is lett. Hittérítő céllal Károly 773-ban háborút indított a szászok ellen is, és bár hadjárataiban rendre győzedelmeskedett, hazatérése után az általa küldött missziókat a pogányok sorra elüldözték, majd újra fellázadtak. A szászok és Widukind vezér ellenállását az uralkodónak már csak császárként, 804-ben sikerült felszámolnia. 

Károly volt az első európai uralkodó, akinek nevéhez a reconquista, az Ibériai-félsziget visszahódításárt folytatott harc köthető: 778-ban hadjáratot indított az arabok ellen, de vereséget szenvedett, ráadásul a visszavonulás közben a baszkok a Roncesvalles-hágónál tőrbe csalták és súlyos veszteségeket okoztak a frankoknak. A számos udvari nagyság életét követelő ütközetet a Roland-ének örökítette meg. Károly később küzdött Pannóniában az avarok ellen és háborúzott a dánokkal is, birodalma határait az Elba, Duna, Száva folyókig tolva előre. 

A frank uralkodó magát a pápa legfőbb segítőjének tartotta, így amikor III. Leót 799-ben a rómaiak lemondatták és börtönbe vetették, Károly Rómába vonult, hogy visszaültesse trónjára az Örök Város püspökét. Szolgálata nem maradt hála nélkül, a 800-as esztendő karácsonyán a pápa császárrá koronázta őt, ezzel mintegy feltámasztva a 476-ban megszűnt Nyugatrómai Birodalmat. Károly ügyelt arra, hogy a keletrómai császárral ne kerüljön konfliktusba, ezért a „nyugatiak császára a birodalomban” szerény címet vette fel, amit 812-ben I. Mihály bizánci uralkodó is elismert. Uralma nem csak hódításai és a térítés révén, hanem kulturális szempontból is a Frank Birodalom fénykorát jelentette. Fővárosát, Aachent az új Rómaként építtette fel. Itt emeltette Európa legrégebbi katedrálisát, ahol sírja ma is megtalálható. 

A császár aacheni udvara a művészet és a tudomány európai központja lett, a Britanniából származó Alcuin szerzetes itt alkotta meg a karoling minuszkulát, a gótika koráig használt írásfajtát.

Nagy Károlyt már életében a „nagy” jelzővel illetve tisztelték és csodálták, életrajzát egy kortárs szerzetes, Einhardt írta meg. Az általa létrehozott gazdag és erős birodalom 814-es halálakor virágzott. Bár egyetlen fia, Jámbor Lajos még egyben tartotta azt, a frank öröklési szokás hamarosan felosztást eredményezett Nagy Károly unokái, Lothar, Lajos és Károly között. A Frank Birodalmat három részre osztó 843-as verduni szerződés teremtette meg aztán a modern francia és német állam alapját.