Szent-Györgyi Albert halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„Felfedezni valamit annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát, és közben arra gondolni, amire még senki.”
(Szent-Györgyi Albert)

1986. október 22-én hunyt el Szent-Györgyi Albert világhírű magyar orvos és biokémikus, nemzetünk egyetlen olyan Nobel-díjasa, aki a tudományos elismerést hazai tevékenysége nyomán kapta meg. Szent-Györgyi leghíresebb és legjelentősebb felfedezése a C-vitamin izolálása volt, de elévülhetetlen érdemeket szerzett a P-vitamin elkülönítésében, a citrátkör megismerésében, valamint az emberi izomszövetek tanulmányozása terén is.

Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án Budapesten, nemesi családba született, református apa és katolikus anya gyermekeként. A Lónyay Utcai Református Gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait. Az I. világháború alatt egyetemistaként besorozták, de háborúellenes nézeteket vallott, és úgy tudta otthagyni a harcteret, hogy önmagának okozott sérülést, ami miatt végül hazajöhetett Budapestre.  Így 1917-ben megszerezte orvosi diplomáját, és meg is nősült.

Első munkahelye Pozsonyban volt, ahonnan Prágába került, majd Leidenben, később Groningenben, Berlinben, Hamburgban dolgozott. Korának legnagyobb biokémikusa, Sir Frederick Gowland Hopkins meghívására 1926-ban Cambridge-be, a tudós intézetébe került, aki arról is gondoskodott, hogy Szent-Györgyi Rockefeller ösztöndíjban részesüljön. Az ösztöndíjat második alkalommal is megkapta, amelynek segítségével az Egyesült Államokba is eljuthatott, illetve Cambridge-ben kémiai doktorátust szerzett.

A tudós hírnevét mutatja, hogy 1928 nyarán Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter hívta őt haza Magyarországra a szegedi természettudományos kutatás fellendítése érdekében, ahol ugyanazon év őszén professzori esküt tett, de ekkor még két év fizetés nélküli szabadságot kért, hogy befejezhesse cambridge-i kutatásait.

1930-ban érkezett meg Szegedre, ahol egy laboratóriumot is biztosítottak számára. Szent-Györgyi így a Tisza-parti városban folytathatta nyugaton megkezdett kutatásait, amelyek során egy, a mellékvesében és a citrusfélékben felfedezett rejtélyes sav után nyomozott, ami nélkülözhetetlennek bizonyult az emberi szervezet számára. Ez volt a C-vitamin, amelyet Szent-Györgyi évtizedes munkával, éppen a szegedi paprika segítségével tudott megmutatni a nagyvilágnak. A tudós először – a 6 szénatom nyomán – hexauronsav, később pedig – a skorbut elleni hatékonysága miatt – aszkorbinsav névre keresztelte el a jótékony vitamint, amelynek felfedezéséért 1937-ben Szent-Györgyi Albert kapta meg az orvosi, élettani Nobel-díjat.

Bár az orvos-biokémikus a C-vitamin felfedezése után hamarosan újabb tudományos kihívást talált magának – az izomszövetek mozgásának kémiai okait kezdte vizsgálni –, életének mégis számos olyan mozzanata akadt, amelyek nem a laboratóriumi tudós arculatot erősítik. Szent-Györgyi ugyanis „civilben” igencsak kalandvágyó ember volt, 1934 során például motorkerékpárjával körutazást tett Európában, a második világháború alatt pedig – meggyőződéses antifasisztaként – egy kémregénybe illő titkos akcióban vett részt. Mivel a Nobel-díjas professzor kiváló kapcsolatokkal rendelkezett az angolszász világban, a magyar kiugrás lehetőségeit kereső Kállay Miklós miniszterelnök egy ízben Isztambulba küldte Szent-Györgyit, ahol a tudós később tárgyalt is a szövetséges diplomatákkal.

Sajnos a német titkosszolgálat azonban tudomást szerzett a kalandos küldetésről, és 1944. március 19-e után mindent megtett, hogy kézre kerítse a Nobel-díjas kutatót, ezért Szent-Györgyit később ugyancsak kémregénybe illő módon, a svéd követségen keresztül csempészték át a szovjetek által már felszabadított területekre. A professzor a felszabadított – és újra megszállt – országban a közélet aktív szereplőjévé vált, elnöki tisztséget vállalt például a Magyar–Szovjet Kulturális Társaságban, és egyike lett azon 12 köztiszteletben álló személynek, akiket az Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd a Nemzetgyűlés képviselőnek hívott meg a parlamentbe. Szent-Györgyi Albert ugyanakkor szerepvállalása ellenére mindvégig tartózkodott a pártpolitikától, mandátuma megszűnése után pedig a sokasodó koncepciós perek miatt 1947-ben el is hagyta Magyarországot.

Szent-Györgyi az Egyesült Államokban, a Boston közelében található Woods Hole-ban telepedett le, ahol a helyi Woods Hole Oceanográfiai Intézeten belül folytathatta kutatásait, 1955-ben pedig megkapta az amerikai állampolgárságot.

A Nobel-díjas tudós érdeklődése a későbbi évtizedekben az izomműködés mellett családi tragédiák sora miatt a rosszindulatú daganatok kutatása felé fordult. Az 1960-as években rákos megbetegedés miatt egymás után hamar veszítette el második feleségét és első házasságából származó lányát.  

Mindeközben az Egyesült Államokban szintén komoly békepárti tevékenységet folytatott. Szent-Györgyi háborúellenes nézeteit a vietnami harcok zűrzavarában, 1970-ben megjelentetett Az őrült majom című könyvében fejtette ki, amelyben az emberi civilizáció jövőjéről, valamint az élet fennmaradásának esélyeiről elmélkedett.

A magyar állambiztonsági szervek az emigráns magyar kutatókat megfigyelték. Újabb kutatások szerint Szent-Györgyi Albertről egykori tanítványa, a szintén biokémikus, Straub F. Brunó jelentett, aki 1988 és 1989 között a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa utolsó elnöke volt.

Szent-Györgyi Albert idős korában sem veszítette el szellemi frissességét, sőt, egészen 1986. október 22-én bekövetkezett haláláig komoly kutatói és közéleti tevékenységet folytatott. A magyar nép egyik leghíresebb és legmegbecsültebb fiát 93 évesen, Woods Hole-i otthonában érte utol a halál. Sokáig élt az a nézet, miszerint sírja az óceán partján álló háza kertjében található, valójában azonban a Woods Hole-i köztemetőben helyezték örök nyugalomra.