A BBC áprilisi tréfája

Szerző: Tarján M. Tamás

„A svájci spagettitermesztés természetesen nem hasonlítható a hatalmas olasz termeléshez. Biztos vagyok abban, hogy nézőink közül sokan láttak már fényképeket a hatalmas Pó-völgyi spagettiültetvényekről. A svájciaknál azonban ez inkább családi vállalkozás.”
(Részlet a BBC „tudósításának” szövegéből)

1957. április 1-jén sugározta a BBC televíziós csatorna a Panoráma című műsorának tudósítását arról, hogy Svájcban elérkezett a spagettiszüret ideje. A britek túlnyomó többsége el is hitte a spagettifák létezését, így a BBC sikerrel hajtotta végre a televíziózás történetének első áprilisi tréfáját.

Annak ellenére, hogy április 1-jét az átlagos napok közé soroljuk, valamilyen oknál fogva számos európai népnél kialakult az a hagyomány, hogy ezen a napon az emberek megviccelik, lóvá teszik egymást. Jóllehet, a falragaszokon és a nyomtatott sajtóban megjelentetett álhírek révén a média már igen korán bekapcsolódott a közösségek április 1-jei „bolondításába”, a televíziózásban erre egészen az 1957-es esztendőig kellett várni.

Az első mozgóképes áprilisi tréfát a brit BBC csatorna egyik élelmes operatőre, az osztrák származású Charles de Jaeger eszelte ki, a spagettifák ötlete pedig a mókamester elmondása szerint onnan eredt, hogy iskolaévei alatt egy tanára így korholta a diákokat: „Olyan hülyék vagytok, hogy azt is elhinnétek, a spagetti fán terem.” De Jaeger elhatározta, hogy így teszi lóvá a BBC nézőit, amire jó eséllyel pályázott, ugyanis ez a tésztafajta akkoriban még nem terjedt el túlságosan a szigetországban; a britek, ha láttak is spagettit, többnyire csomagolt vagy kész állapotban találkoztak vele, az olasz konyha iránt kevésbé érdeklődők pedig akár el is hihették, hogy ez az étel tényleg fán terem.

Az operatőr különösen nagy gonddal készítette elő a csínyt, ugyanis arról csak közvetlen felettese, Leonard Miall tudott, és de Jaeger egy svájci kiküldetése alatt forgatta le a később híressé vált felvételt. A férfi 1957 márciusában utazott az alpesi országba, majd hosszas keresés után – Ticino kantonban, a Luganói-tó partján – talált is egy helyet, ahol a ködös, esős időjárás ellenére már virágoztak a fák. De Jaeger ezután beszerzett 10 kilogramm spagettitésztát, és kikísérletezte, hogy miként tudná leghitelesebben bemutatni a spagettit termő növényt.

De Jaeger utasítására a forgatás előtt a nyers tésztát vizes lepedőkbe csomagolták, majd felaggatták a virágzó fákra, így aztán a látvány a képernyőn keresztül tökéletesen hihető volt. Charles de Jaeger felfogadott néhány helyi leányt, akik a festői környezetben – természetesen népviseletben – szépen leszüretelték, majd a napon kiszárították a korábban felakasztott spagettit, az operatőr pedig a forgatás végén egy igazi olasz lakomát is rendezett, melyet természetesen ugyancsak filmen rögzített. De Jaeger ezután visszatért Angliába, és a BBC stúdiójában összevágta azt a háromperces kisfilmet, amit a Panorámában később levetítettek.

A csínytevőnek szerencséje is volt, ugyanis a brit televíziózás akkori legnépszerűbb műsorát hétfő esténként 8 órakor sugározták, az 1957-es esztendőben pedig április 1-je éppen hétfőre esett. Az operatőr mindent megtett annak érdekében, hogy a BBC mintegy 8 millió nézőjéből „április bolondját” csinálhasson: a műhelymunkák során hangulatos olasz muzsikával egészítette ki a felvételt, melyet aztán Richard Dimbleby, a Panoráma műsorvezetője kommentált.

Dimblebynek legalább akkora része volt a sikeres csínyben, mint de Jaegernek, hiszen ő korábban hétről hétre megjelent a képernyőn, és az addigi tapasztalatoknak köszönhetően kétség sem fért hitelességéhez. Ha a nézők esetleg el is kezdtek kételkedni abban, hogy a népviseletbe öltöztetett leányok valóban spagettit szüretelnek, Dimbleby reputációja segített nekik elhinni a látványt; ehhez persze arra bravúrra is szükség volt, hogy a műsorvezető teljes komolysággal adjon hírt a spagettiszedésről, ami a március végi enyhe idő és a spagettizsizsik elleni eredményes védekezés miatt állítólag különösen bőségesnek ígérkezett.

A Panoráma című műsor 1957. április 1-jén ugyanúgy kezdődött, mint bármelyik másik alkalommal: Richard Dimbleby előbb Makariosz érsekről, a ciprusi görögök vezetőjéről beszélt, majd egy filmbemutatóról és egy borkóstolóról szóló riport következett, mígnem a műsorvezető felkonferálta a svájci spagettiszüretről készített tudósítást. A helyzet igazi iróniáját az adta, hogy egy szerencsétlen véletlen folytán még a BBC vezérigazgatója, Ian Jacob sem értesült az átverésről, így állítólag a csatorna első emberét is sikerült lóvá tenni, de legalábbis elbizonytalanítani. Az ismeretlen növényről szóló háromperces műsor lenyűgözte a gyanútlan nézőket, így később rengetegen tárcsázták a televíziótársaság telefonszámát, hogy további információt szerezzenek a spagettifáról.

Sokan arra voltak kíváncsiak, hogy honnan tudnának vásárolni ebből a csodálatos növényből, és mily módon tudnák biztosítani a bőséges termést – a BBC-nél erre azt a választ kapták, hogy állítsanak egy szál tésztát a paradicsomszószba, és reméljék a legjobbakat –, de akadtak olyan magabiztos telefonálók is, akik a műsorkészítők hiányos ismereteit kritizálták a spagettifákkal kapcsolatban. A csatorna aztán hamarosan leleplezte de Jaeger átverését, ennek ellenére hosszú ideig tartott, míg a britek beletörődtek, hogy nem termeszthetnek spagettit a kertjükben.

Vélhetően ez volt az első eset, hogy egy vicces kedvű operatőr a televíziót használta fel arra, hogy április 1-jén bolondot csináljon a nézőkből; de Jaeger tudósításával hatalmas sikert aratott, bár akadtak, akik kritikával illették a BBC-t, ugyanis Nagy-Britanniában csak délelőtt van helye az áprilisi tréfának. A spagettifák története persze így is világhírűvé vált, Charles de Jaeger pedig ezzel a csínnyel vélhetően hozzájárult ahhoz, hogy az olasz ételek népszerűbbé váljanak Nagy-Britanniában.