Megalakul a Magyar Dolgozók Pártja

Szerző: Porogi András

1948. június 12-én a Magyar Kommunista Párt 4. és a Szociáldemokrata Párt 37. kongresszusa kimondta a két párt egyesülését, így jött létre a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), amely még aznap megkezdte első kongresszusát. A párt elnökének a szociáldemokraták vezetőjét, Szakasits Árpádot választották, de a tényleges irányítás kezdetektől a kommunista Rákosi Mátyás kezében volt. Rákosi 1953-ig főtitkárként, majd ezután első titkárként volt a párt és az időszak döntő részében az ország legfőbb vezetője, egészen 1956 nyaráig, amikor a szovjet vezetés leváltotta, és helyére Gerő Ernőt állította.

Jóllehet a hivatalos propagandában a két párt egyesülését hangsúlyozták, ténylegesen azonban a Szociáldemokrata Párt (SZDP) beolvadásáról és a magyarországi szociáldemokrácia erőszakos felszámolásáról volt szó. A kommunista utat, illetve az egyesülést ellenző szociáldemokratákat korábban már eltávolították a párt vezetéséből. A nagy öreg, Peyer Károly a letartóztatás elől emigrációba menekült, Kéthly Annát pedig több társával együtt az SZDP 1948. márciusi kongresszusán kizárták a pártból. Így minden ellenvéleményt elhallgattattak, és a kezdetben még ingadozó  Szakasitsot is sikerült meggyőzni.

Ám a kommunisták a hozzájuk húzó szociáldemokratákban sem bíztak, egy-két év alatt őket is kiszorították a párt és az ország vezetéséből. 1950-ben nemcsak a párt elnökét, Szakasits Árpádot tartóztatták le, de az egyesülés legfőbb szociáldemokrata hívét és ügynökét, Marosán Györgyöt is bebörtönözték, míg a szintén pártvezető és igazságügyminiszter  Ries Istvánt a vizsgálati fogsága idején agyonverték.

Az új párt elnevezésében is megelőlegezte majdani kizárólagos szerepét. Arra utalt, hogy soraiban nemcsak munkások vannak, de valamennyi dolgozó réteg helyet kapott, a dolgozó parasztság éppúgy, mint a kommunizmus felépítéséért elkötelezett értelmiség. Az MDP ideológiája a marxizmus-leninizmus-sztálinizmus, a  párt lapja a kommunista Szabad Nép, míg a szociáldemokraták újságját, a Népszavát  a szakszervezetek kapták. Az MDP székháza az Akadémia utca 17. lett – ez volt az egyesülés előtt a kommunista párt székháza –; itt volt Rákosi Mátyás irodája is.

Jóllehet az SZDP csaknem 700 ezer tagjából sokan nem csatlakoztak az MDP-hez, illetve az új párt sok szociáldemokratát jobboldalisága miatt nem vett át, ám az új pártnak mégis 1 millió 128 ezer tagja lett, ami – ha figyelembe vesszük, hogy az ország felnőtt lakossága alig több mint 6 millió volt –  igen nagy szám. A párt vezetése ezért tagrevíziót rendelt el. A felülvizsgálat során 178 ezer főt kizártak – többnyire a volt szociáldemokraták közül –, további 123 ezret pedig visszaminősítettek tagjelöltté míg százezernyien vagy meg sem jelentek a vizsgálatot végző bizottság előtt vagy nem vették át a tagkönyvüket. Így az MDP taglétszáma 1950-re 800 ezer fő körül stabilizálódott, ami körülbelül megfelelt a kommunista párt egyesülés előtti taglétszámának.

Az MDP létrejötte fontos állomás volt  a sztálini típusú diktatúra kiépítésében. A kommunista vezetés a Magyar Függetlenségi Népfront 1949 februári létrehozásával a többi pártot is felszámolta, megszüntette a többpártrendszert; ettől kezdve az MDP egyedüli pártként, állampártként uralta  az országot. Mint a többi szovjet típusú totális diktatúrában a politikai hatalmat nem a kormány és nem az országgyűlés gyakorolta, hanem az MDP, illetve annak szűkebb vezetése. A kormány nem volt más, mint a párthatározatok szolgai végrehajtója. A szervezeti szabályzat szerint a párt legfőbb döntéshozó szerve a kongresszus, illetve a körülbelül 100 tagot számláló Központi Vezetőség (KV) volt, ám a döntések ennél szűkebb körben születtek. A 10-15 tagú Politikai Bizottság (PB), illetve a Titkárság tartozott a legfelső vezetéshez; tagjai között ott volt Apró Antal, Kádár János, Nagy Imre, Marosán György és Rajk László is, de a legfontosabb döntések a négyesfogatnak nevezett informális csoportban születtek, amelynek tagjai mind Moszkvából érkeztek a párt élére. Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József segítették Rákosit, aki végső soron mindenben döntött – többek között minisztereinek vagy párttársainak letartóztatásáról, vallatásáról vagy kivégzéséről is.

Az MDP története alig tartott tovább nyolc évnél; az 1956-os forradalom és szabadságharc elsöpörte az állampártot. A párt vezetése, élén Kádár Jánossal október 31-én jobbnak látta, ha feloszlatja a gyűlölt Magyar Dolgozók Pártját, hogy aztán azonnal újjá is alakítsa Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven. Kétségtelen, hogy az MDP nevéhez akkorra már túl sok vér tapadt, az MSZMP nevéhez pedig még semmi. Legalább is néhány óráig ez így volt.