A forint bevezetése

Szerző: Tóth Judit

A forint 1946. augusztus 1-jei bevezetését az 1926-tól forgalomban lévő pengő hosszú ideig tartó agóniája előzte meg, amely a köztudatban a világtörténelem legnagyobb mértékű hiperinflációjaként él. Újabb kutatások ugyanakkor rámutattak arra, hogy a Zimbabweban 2008 novemberében mért inflációs adatok háromszorosan haladták meg a magyar infláció kicsúcsosodását hozó 1946. évi júliusi adatokat.

Az inflációt a mindennapi életben a pénz romlásaként szokás emlegetni, amit a lakosság a pénz vásárlóértékének csökkenésében tapasztal meg leginkább. A közgazdasági értelemben vett fogalom természetesen ettől egy jóval összetettebb folyamatot takar. Ebben a megközelítésben leegyszerűsítve inflációról akkor beszélünk, ha a kiadott papír- és fémpénz mögött nem áll rendelkezésre megfelelő arannyal, vagy egyéb áruval biztosított fedezet. Ezt a problémát a történelem során a kormányok gyakran még több papírpénz kibocsátásával próbálták meg orvosolni, ami csak súlyosbította a helyzetet, és mint öngerjesztő folyamat akár hiperinflációhoz is vezethetett. Jóllehet magát a jelenséget sokan a 20. századhoz, elsősorban a két világháborúhoz, vagy éppen a harmadik világhoz kötik, valójában már az ókortól kezdődően történelmi példák sokaságát lehet idézni az infláció illusztrálására. 

A magyar hiperinfláció, illetve annak előzménye lényegében a háborúba történt belépéskor elkezdődött, és 1943/44-re már kritikus, de még kezelhető mértéket öltött. Ebben meghatározó szerepe volt annak, hogy 1941-től nagy mennyiségű élelmiszert és iparcikket kellett Németországba szállítani ellentételezés nélkül. 

Miután az ország 1944 őszétől hadszíntérré vált, a helyzet egyre nagyobb léptékben romlott, ami több összetevőre vezethető vissza. Ebben az időszakban az országot a nyilas rémuralom mellett az angolszász bombázás és a betörő szovjet csapatok jelenléte egyaránt sújtotta. Ez utóbbiak több vonatkozásban is. Egyrészt biztosítani kellett a szovjet katonaság ellátását, ami élelmezésük mellett a lakosságra nézve beszállásolási kötelezettséget is jelentett. Ez a legtöbb esetben viszont nem volt elégséges a szovjet katonák számára, hiszen zabrálásaikkal is állandó fenyegetettséget teremtettek. Mindeközben Szálasi kiürítési parancsa nyomán menekítés címszó alatt nyugat felé vitték az ország legnagyobb értékeit, köztük a Magyar Nemzeti Bank (MNB) aranytartalékát is, de már a szovjet hadsereg is hurcolta kelet felé az általa zsákmányolt javakat. Önmagában csak a háborús pusztítás következtében is a teljes nemzeti vagyon két-ötöde (40%) elpusztult. A két oldalról is állandó szorításban lévő országot, mint vesztes felet, hatalmas összegű jóvátétel megfizetésére kötelezték, nem csupán a Szovjetunió, hanem Csehszlovákia és Jugoszlávia irányába egyaránt.

Az ország újjáépítése, a termelés újraindítása is hatalmas összegeket emésztett fel. A kötelezettségeknek eleget tenni csak óriási erőfeszítések árán lehetett, miközben az országban, főleg a városokban egyre nagyobb lett az éhínség, bevetté vált a feketézés és a batyuzás, a pénz pedig egyre értéktelenebbé vált. Sorra adták ki az újabb és újabb bankókat: 1945. október 17-én a 10 000 pengőst, december 13-án a 100 000 pengős bankjegyet, majd jöttek a milliárd, százmilliárdos, milpengős, egymilliárdos milpengős, aztán a bilpengős (a milliárd ezerszerese) címletek. Végül a százmillió bilpengős lett a világtörténelem legnagyobb címletű bankjegye. Ezek az emberi elme által szinte felfoghatatlan számok egyértelműen a hiperinfláció termékei, ugyanis az infláció mértéke napi 207%, míg éves szinten 75 555% volt, a kiadott bankjegyek pedig már sem áru, sem arany-, sem bankitőke-fedezettel nem bírtak.

A kormányzat a fokozódó inflációt próbálta fékezni azáltal is, hogy 1946. január elsejével bevezették az adópengőt, ennek értékállóságát viszont nem sikerült biztosítani. Miután az ehhez fűzött remények nem igazolódtak, az infláció 1946 kora tavaszán kezdett kezelhetetlenné válni, de a júliusi hónap hozta el az abszolút kicsúcsosodását.

Hatalmas eredménynek tekinthető, hogy ebben a kritikus helyzetben a stabilizációt külső hitel nélkül sikerült megoldani, ami nem történhetett volna meg, ha az USA nem adja vissza az MNB aranykészletét, illetve, ha a Szovjetunió nem ütemezi át a jóvátételi szállításokat.

Így az 1946. augusztus 1-jén megjelenő forinttal sikerült egy értékálló pénzt bevezetni, amelynek devalválódását az államszocializmus időszakának rejtett inflációja miatt a lakosság leginkább csak a rendszerváltás idején tapasztalhatott meg.