A második Cseh-Szlovák Köztársaság felszámolása

Szerző: Szarka László

1939. március 15-én, egy nappal azt követően, hogy az autonóm Szlovákia parlamentje döntött a „szlovák állam” önállósulásáról, Berlinben Emil Hácha csehszlovák köztársasági elnök Hitler követelésére aláírta a Cseh-Morva Protektorátus létrehozását rögzítő berlini megállapodást. Ezt követően a náci Németország csapatai elkezdték megszállni Csehország területére, és ezzel az 1938 októberében kialakult második Cseh-Szlovák Köztársaság megszűnt létezni.

Miután az 1938. októberében a prágai kormány által jóváhagyott kárpátaljai és szlovákiai autonómia kormányait Hácha köztársasági elnök 1939. március 6-én, illetve 9-én felmentette, és a két autonómia területén március 10-én rendkívüli állapotot vezetett be, Hitler azonnali berlini tárgyalásokat kezdeményezett a Hácha által felmentett szlovák autonóm kormány elnökével, Jozef Tisóval. 

Március 13-án Tiso és Ferdinand Durčanský, a radikális szlovák néppárti csoport vezetője Berlinben a német vezetőkkel tárgyalva szembesült azzal a ténnyel, hogy nem az általuk elképzelt fokozatos önállósulás forgatókönyve fog érvényesülni, hanem a Cseh–Szlovákia azonnali és teljes felszámolását követelő Hitler javaslatát kell elfogadniuk. Ennek értelmében azonnal el kell válniuk Prágától és – Szlovákiát német védelem alá helyezve – kikiáltják az önálló szlovák államot. Ellenkező esetben Hitler megengedi Lengyelország és Magyarország számára, hogy egymás közt osszák fel a szlovákiai területeket. Tisóék belátták, egyetlen lehetőségük maradt: s ígéretet tettek az önálló szlovák állam létrehozására. Erre másnap, március 14-én Pozsonyban, a szlovák parlament egyhangú döntésével került sor. 

Egy nappal később, március 15-én hajnali három órakor Hitler a Berlinbe rendelt František Chvalkovský csehszlovák külügyminiszterrel és Hácha köztársasági elnökkel közölte a maga „megváltoztathatatlan döntését”: reggel 6 órakor Németország elkezdi a cseh országrészek katonai megszállását, s ennek érdekében arra kényszerítette Háchát, hogy mint a csehszlovák haderő legfőbb parancsnoka tiltsa meg a hadsereg ellenállását. A Führer ultimátumát hallva Hácha súlyos szívrohamot kapott, s hosszú perceken át igyekeztek őt újraéleszteni. A bilaterális nyilatkozat aláírását a németek egyebek közt azzal a fenyegetéssel kényszerítették ki, hogy ellenállás esetén bombázni fogják Prágát. 

A nyilatkozat egyrészt azt rögzítette, hogy Hácha elnök „a cseh nép és ország sorsát teljes bizalommal a Német Birodalom Führerének kezébe helyezi”, Hitler pedig arról biztosította a cseh vezetőket, hogy „a cseh népet a Német Birodalom védelmébe veszi és biztosítja számára a cseh népi élet autonóm fejlődését”. 

Miután Hácha elnök hazautazását a németek késleltették, Hitler március 15-én este negyed nyolckor, negyedórával hamarabb érkezett Prágába, mint a cseh elnök. A Führer a március 16-ára virradó éjszakán ugyanúgy a Hradzsinban szállt meg, mint a Wilsonról elnevezett prágai pályaudvarra Hitler után megérkező, s ott immár német díszőrség által fogadott cseh elnök.  Március 16-án reggel Hitler rendeletet adott ki a Cseh- és Morvaországi Protektorátus létrehozásáról. Ezzel az alig több mint fél évig fennállott második Cseh–Szlovák Köztársaság megszűnt létezni. A Führer ezt követően fogadta Prága város polgármesterét, a német népcsoport vezetőjét, illetve Walther von Brauschitch vezértábornokot, a szárazföldi német haderő főparancsnokát. Délben „vendégül látta” Háchát, aki korábbi csehszlovák köztársasági elnöki eskütételét „felejtve”, a protektorátus elnökeként Hitler kezébe tette le az esküt. Délután fél háromkor a Führer a Hradzsin ablakából kitekintve üdvözölte az őt köszöntő prágai németeket. Hitler, másnap speciális vasúti szerelvényén a morvaországi Olomouc (Olmütz) és Brno (Brünn) városát is felkereste, majd még ugyanazon a napon továbbutazott Bécsbe, ahonnan március 18-án – immár hódítóként – tért vissza Berlinbe.