„A láthatatlan halál”
21 perc olvasásElsüllyed a Szent István csatahajó
Szerző: Tarján M. Tamás
1918. június 10-én süllyesztette el az Olasz Királyi Haditengerészet az olasz MAS 15 torpedóvető motorcsónakja hajnali 3:30-kor a Szent Istvánt, az egyetlen magyar építésű dreadnought osztályú hadihajót, amely reggel 6:12-kor elsüllyedt.
A Szent István a Tegetthoff csatahajó osztályába tartozott, mely az 1910-es évek elején született meg. Miután a magyar országgyűlés – a háborúra való felkészülés jegyében – hozzájárult a megnövekedett hadi költségvetéshez, a Magyar Királyság „hálából” lehetőséget nyert a Tegetthoff-osztályon belül egy saját hadihajó felépítésére. Ennek megfelelően 1912 januárjában, a fiumei Ganz Danubius hajógyárban megkezdődött a magyar történelem egyetlen modern hadihajójának elkészítése. A munka két és fél esztendőt vett igénybe. Az I. Ferenc József király által Szent Istvánról elnevezett, mintegy 150 méter hosszú és 20 000 tonna vízkiszorítású hajó annyiban tért el „testvéreitől”, hogy csak két hajócsavarral szerelték fel, a fegyverzetéből pedig kimaradtak a torpedók. Ennek ellenére a páncélozott, három gépfegyvertoronnyal ellátott csatahajó az osztrák–magyar flotta legerősebb egységeinek egyike volt.
Bár a Szent István már 1915 novemberétől szolgálatban állt, a háború java részét Pola kikötőjében töltötte, ahol 1916 végén IV. Károly magyar király (1916-1918), majd II. Vilmos német császár (1888-1918) is megtisztelte látogatásával. A magyar csatahajó elsősorban – leeresztett horgonnyal – a légvédelem terén hasznosította magát, első – és egyben utolsó – küldetésére egészen 1918 júniusáig kellett várnia. Ekkor Horthy Miklós ellentengernagy a régóta tervezett Korfu hadművelet keretében merész akciót indított az Otrantói-szorosban felállított szövetséges hajózár áttörésére, amivel a Monarchia flottája kiszabadulhatott volna az adriai „teknőből.”
Nagyszámú olasz hálóvontató és felfegyverzett halászgőzös mellett brit romboló, olasz és amerikai tengeralattjáró-vadász flottilla őrizte a hajózárat. A Korfu hadművelet haditervének megfelelően Horthy Miklós a Viribus Unitis fedélzetéről irányította a hadműveletet. Horthyék a Prinz Eugen dreadnoughtok, négy romboló és nyolc torpedónaszád kíséretében június 8-án este hagyták el Pola kikötőjét. Június 9-én este egy romboló és hat torpedónaszád kíséretében hozzájuk csatlakozott a Szent István és a Tegetthoff csatahajó. Ez utóbbi köteléket a Szent István parancsnoka, Heinrich Seitz von Treffen sorhajókapitány vezette.
A két csatahajó és a kísérő kötelék június 10-én hajnalban Premuda szigeténél találkozott össze a Luigi Rizzo korvettkapitány által vezetett két olasz torpedóvető motorcsónakkal, a MAS 15-tel és 21-gyel. Rizzo kapitány felfedezte a hadihajók füstjét, és torpedós motorcsónakjaival utánuk eredt. Hajnali fél négy tájban az olaszok két torpedót lőttek ki a Szent Istvánra, s ezek végül elsüllyesztették a magyar haditengerészet büszkeségét.
A MAS 15 torpedóvető motorcsónak torpedói a vízvonal alatt öt méterrel találták el a hajót, megsebesítettek két kazánt. Ennél is súlyosabb sérülést jelentett, hogy a torpedók áttörtek egy válaszfalat, így a víz elöntötte a hajó belsejét. A Szent István konstrukciós hibái – alacsony vízkiszorítás, magas súlypont és viszonylag nehéz lőtornyok – következtében hamar megdőlt és viszonylag gyorsan, három óra alatt az Adriai-tenger mélyére süllyedt. Bár a Tegethoff megpróbálkozott „testvére” megmentésével, a vontatásra szolgáló acélsodrony elszakadt, így a csatahajó menthetetlenül elsüllyedt.
A Szent István 1087 fős személyzetéből 4 tiszt és 85 altiszt és tengerész vesztette életét, köztük harmincnyolc volt magyar állampolgár. még lenn tartózkodó embereket, s végül életét vesztette. A legénység döntő része – miután a Monarchia haditengerészeténél előfeltétel volt az úszni tudás – megmenekült. A tiszteket, illetve a 29 sebesültet a Tegetthoff szállította Polába. A magyar csatahajó pusztulása azon kevés esetek közé tartozott, amelyet filmen is rögzítettek. A film vetítésének bevételéből a világháború után a Vöröskeresztet támogatták.
Luigi Rizzo merész támadása, és a Szent István pusztulása következtében a Horthy által szervezett Korfu hadművelet véget ért, hiszen a haditerv lelepleződött. Emiatt az osztrák–magyar flotta a háború hátralévő hónapjait az Adriára beszorítva töltötte. Az egyetlen magyar csatahajó mindmáig katasztrófája helyén fekszik, roncsait az 1970-es években jugoszláv búvárok derítették fel, akik a hajón talált leleteket a Polában található tengerészeti múzeumba szállították. Az elmúlt évtizedekben sok búvárexpedíció térképezte fel a tragédia helyszínét. A csatahajó roncsát, melyben 69 tengerész alussza örök álmát, a horvát kormány hadisírrá minősítette. A szerencsétlen sorsú Szent István presztízsét jelzi, hogy a számunkra gyászos esemény Olaszországban később a haditengerészet napjának apropóját adta.