Merénylet Lenin ellen

Szerző: Tarján M. Tamás

1918. augusztus 30-án követett el sikertelen merényletet Lenin ellen Fanya (Fanni) Kaplan, a forradalmi szocialista – eszer – párt egyik fanatikus szimpatizánsa. A 28 éves nő gyilkossági kísérlete nyomán a bolsevikok paradox módon megszilárdíthatták uralmukat, és tovább fokozták a forradalmi terrort vélt és valós ellenségeikkel szemben.

A cári rendszer bukása után nyolc hónappal, 1917. november 7-én újabb forrongás kezdődött Péterváron, mely során a bolsevikok szerezték meg a hatalmat. A vörösök vezetője a századforduló munkásmozgalmának egyik legjelentősebb teoretikusa, Vlagyimir Iljics Lenin volt, aki az oroszországi szervezkedést úgymond a maga képére formálta. Leninék úgy vélték, a Marx által megjósolt világforradalmat nem kivárni, hanem megcsinálni kell, vagyis kiélezett osztályharcot, proletárdiktatúrát és – a legalsó társadalmi rétegek nevében – teljhatalmat akartak. A bolsevikok nem elégedtek meg a március után elért vívmányokkal, hanem „permanens forradalmat” követeltek, melyet júliusban sztrájkokkal, később pedig a szovjetekben folytatott szervezkedéssel akartak megvalósítani. Miután októberben a bolsevikok többséget szereztek a pétervári munkástanácsban, november 7-én sikeres puccsot hajtottak végre a fővárosban, majd átvették az irányítást az ország gazdasági szempontból jelentős részein.

Az 1917–18 során kialakuló szovjet-állam – 1922-ig Szovjet-Oroszország – első embere Lenin lett, akit még 1917 novemberében elnöknek választottak a népbiztosok tanácsában. Formális és informális úton ő irányította a szocialista típusú átalakulást, a fokozott államosítást, a bolsevikokkal szemben álló politikai szerveződések betiltását, és a diktatúrában kulcsfontosságú titkosrendőrség, a Cseka felállítását. A bolsevik párt, miközben Trockij külügyi népbiztos breszt-litovszki tárgyalásainak köszönhetően 1918 márciusában békét kötött a központi hatalmakkal, hozzáfogott a hadikommunizmus kiépítéséhez, a belső ellenfelekkel, a cári hadsereg egykori tisztjeivel és a polgári rendszer „erős embereivel”, vagyis a fehérekkel való leszámoláshoz.

A propaganda ellenére ugyanakkor a bolsevikok társadalmi támogatottsága korántsem volt meggyőző. Ezt mutatja, hogy Lenin ellen már 1918 januárjában elkövettek egy sikertelen merényletet, ekkor életét egy svájci kommunista politikus, Fritz Platten mentette meg. 1918 júliusában a bolsevikoknak ismét komoly kihívással kellett szembenézniük, ugyanis az egyetlen be nem tiltott párt, a forradalmi szocialisták – röviden az eszerek – szimpatizánsai körülzárták a Kremlt, és követelték a diktatúra felszámolását. Bár a vörösök fegyveres erejük révén kezelték a helyzetet, Lenin a brutális fellépéssel kiprovokált egy második merényletet is, melyet a 28 esztendős Fanya Kaplan követett el ellene. A fiatal nő ugyanis, akinek rövid életét számos terrorcselekmény, valamint több éves szibériai fogság, tarkította, az eszer párt híve volt, és a sikertelen júliusi puccskísérlet után határozta el, hogy meggyilkolja Lenint.

A merényletre 1918. augusztus 30-án került sor. Ezen a napon a bolsevik vezető egy moszkvai gyárban tartott beszédet, és távozni készült, amikor találkozott Kaplannal. A fiatal nő a kocsija előtt szólította meg az éppen beszállni készülő Lenint, és néhány méteres távolságból háromszor is rálőtt. A politikust valamennyi lövedék eltalálta, így súlyos sérüléseket szenvedett, igaz, szerencséje is volt, mert a tüdejét elkerülték a golyók. A felfordulásban a merénylőt azonnal elkapták, Lenint pedig a Kremlben található lakásába vitték, mivel tartottak egy újabb gyilkossági kísérlettől.

A lövedékek olyan helyen fúródtak a politikus testébe, hogy azokat csak kórházi körülmények között lehetett volna eltávolítani, ezért a Kremlbe hívott orvosok ezzel meg sem próbálkoztak. A golyók örökre Lenin csontjai között maradtak, és valószínűleg a három agyvérzéséért, és 1923-ban bekövetkező haláláért egyaránt felelősek voltak.

A szovjet-orosz propaganda megtett mindent azért, hogy kiaknázza a merényletben rejlő lehetőségeket. A Pravda másnap már arról cikkezett, hogy Lenin és a párt rendületlenül folytatja a munkáját.

A sikertelen támadást követően a politikus népszerűsége megnőtt, és megkezdődhetett személyi kultuszának felépítése, amit az egyszerű nép körében a sebezhetetlenségéről szóló legendák is tápláltak. Kaplan tehát a Lenin elleni merénylettel nem érte el célját, hiszen a bolsevik párt megmutatta, hogy szilárdan kezében tartja a hatalmat, és akár vezetője nélkül is megáll a lábán. Mindeközben a fiatal nő a Cseka karmai közé került, és szeptember 3-án bele is halt az embertelen kínzásokba. Fanya Kaplan később közzétett vallomásában azt állította, egymaga tervelte ki a merényletet, és azt az eszer párt iránt érzett szimpátiája miatt hajtotta végre.

A bolsevikok számára ez teljesen megfelelő indok volt, hiszen így egyetlen megmaradt ellenfelükkel is leszámolhattak. Több történész ugyanakkor azon a véleményen van, hogy nem is Fanya volt aznap az elkövető, amelyet főként arra alapoznak, hogy Kaplan akármennyire is gyűlölte Lenint, a korábbi szibériai fogság következtében leromlott egészségügyi állapota miatt képtelen lett volna a merényletre.

Oroszországban hamarosan borzasztó méreteket öltött a terror, miközben a – nemzetközi intervenciós csapatok által támogatott – fehérek elleni polgárháború is a legvéresebb korszakába érkezett.