„A láthatatlan halál”
21 perc olvasásA szarajevói merénylet
Szerző: Tarján M. Tamás
„Polgármester úr! Idejövünk az Ön városába látogatóba, s az embert bombával dobják meg! Ez megdöbbentő!”
(Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökös)
1914. június 28-án halálos merényletet követett el Szarajevóban Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökös és felesége ellen Gavrilo Princip szerb diák, aki miután kicsapták őt a szarajevói szerb gimnáziumból, Belgrádban folytatta tanulmányait és ott kapcsolatba került a Fekete Kéz nevű szervezettel. A főhercegi pár halálát követő diplomáciai bonyodalmak, az osztrák-magyar hadüzenethez vezető júliusi válság egy hónapon belül a központi hatalmak és az antant fegyveres konfliktusához, az első világháború kirobbanásához vezettek.
Ferenc Ferdinánd és Hohenberg Chotek Zsófia hercegnő a Monarchia hadseregének boszniai gyakorlatának megtekintésére érkezett Szarajevóba, de a látogatás azt is szolgálta, hogy helyreálljon a Habsburg-dinasztia megtépázott balkáni tekintélye. Az utazás veszélyei mindenki előtt ismeretesek voltak, hiszen a szerbek, horvátok és bosnyákok által lakott Bosznia és Hercegovina 1908-as annexiója óta valóságos melegágya lett a szerb radikális és terrorista szervezeteknek, melyek több alkalommal is merényletet kíséreltek meg a Monarchia tisztviselői ellen.
Ferenc Ferdinándot és hitvesét Potiorek táborszernagy, tartományfőnök hívta meg arra a június 29-i hadgyakorlatra, amelyet a szarajevói XV. és a raguzai XVI. hadtest tartott a boszniai főváros környékén. A trónörökös pár a látogatást megelőző napokban a Szarajevóhoz közeli Ilidža fürdőhelyen tartózkodott. Érdekes egybeesés, hogy a szarajevói látogatás napja egybeesett a trónörökös pár házassági évfordulójával, s amiről később is sokat beszéltek, a Gergely-naptár szerint június 28. volt a szerbek számára katasztrofális 1389. évi rigómezei csata napja. Később ugyanis elterjedt az a legenda, hogy a rigómezei csata évfordulója a merénylet időzítésében is szerepet játszott, ez az állítás azonban nem felel meg a valóságnak.
A merénylet előkészítésében döntő szerepet a Dragutin Dimitrijević szerbiai vezérkari ezredes, aki 1911-ben alapította meg a Fekete Kéz titkos társaságot, amelynek hivatalos elnevezése: „Egyesülés vagy halál” (Ujedinjenje ili Smrt) volt. Már a szervezet nevéből is kiderül, hogy a szervezet az idegenek uralma alatt élő szerbek egyesítését és Nagy-Szerbia létrehozását szorgalmazta. Politikai merényleteket szerveztek, amit igazságos forradalmi harcnak tekintettek. Tagjai között a szerb hadsereg tisztjei mellett hivatalnokok, értelmiségiek és diákok is voltak. Dimitrijević 1914 tavaszán értesült arról, hogy Ferenc Ferdinánd részt kíván venni az 1914. június végi boszniai hadgyakorlaton. Vojislav Tankosić őrnagy, a szerb szabadcsapatok parancsnoka és Boszniából származó Milan Ciganović támogatásával megkezdte a merénylet szervezését. Dimitrijević olyan fiatalokat bízott meg, akik kapcsolatban álltak a boszniai szerb szabadság érdekében létrehozott Ifjú Bosznia szervezettel. A Fekete Kéz fegyverrel, térképekkel és pénzzel látta el a hét főből álló csoport tagjait. Ezen kívül hathatósan segítette a három fős belgrádi “sejt” tagjainak útját Belgrádból Szarajevóba.
A merényletet végül végrehajtó Gavrilo Princip – társaival együtt – heteken át készült a fegyveres akcióra. Az összeesküvők meglepően fiatalok voltak – Princip mellett Nedjelko Cabrinović és Trifko Grabež – még huszadik életévüket sem töltötte be. A szervezésben kulcsszerepet játszó Princip és Grabež Belgrádban folytatták tanulmányaikat, ott lettek a nagy délszláv egység fanatikus támogatói. Ők hárman 1914 júniusának elején szöktek át Szerbiából a Monarchia határán Boszniába.
Dimitrijevićék a Szarajevóban élő Danilo Ilić révén vették fel a kapcsolatot az Ifjú Bosznia szervezet tagjaival, és a merényletbe beszervezett fiatalok az elkövetkező hetekben két sejtet alkotva várakoztak Szarajevó közelében. A fiatalok azután tértek vissza a tartományi székhelyre, hogy tudomást szereztek Ferenc Ferdinánd látogatásáról, majd elkezdték az akció megszervezését. Principéknek abból a szempontból mindenképpen könnyű dolguk volt, hogy a trónörökös tervezett útvonala – a sajtóhírek alapján – már napokkal korábban ismertté vált.
A főhercegi pár június 28-án reggel érkezett meg a szarajevói pályaudvarra, ahonnan nyitott gépkocsiban – meglehetősen hanyag biztonsági intézkedések mellett – indultak a város polgármesteréhez. Az úton Princip, Cabrinović és a szarajevói Mehmedbasić mellett a merénylő csoport további négy tagja várta főherceget és kíséretét. Az útvonal mentén egymástól látótávolságban álló merénylők arra készültek, hogy gránáttal vagy pisztollyal végeznek Ferenc Ferdinánddal és feleségével. A várost átszelő Miljačka folyó menti úton végül csak Nedjelko Čabrinović hajította el gránátját, amely célt tévesztett, és Potiorek szárnysegédjét sebesítette meg.
Čabrinović az előre elkészített ciánport lenyelve és a rakpartról magát a folyóba vetve megpróbált végezni magával, de életben maradt és rendőrkézre jutott. A merénylők első kísérlete tehát kudarcot vallott, kivált, hogy közülük hárman a sikertelen kísérlet után megrémültek a tömeg és a karhatalom reakciójától. Ferenc Ferdinánd a városházán már szoros őrizetben hallgatta végig az ugyancsak megrettent polgármester üdvözlő beszédét, majd a városi kórházba látogatott, hogy a merényletben megsebesült tiszt állapota iránt érdeklődjön. Potiorek közben óvatosságból megváltoztatta a hercegi pár konvojának útvonalát, hogy a sikertelen támadás után megelőzzék a további kísérleteket.
Ennek megfelelően a trónörökös a Ferenc Józsefről elnevezett utca helyett egy szélesebb sugárúton haladt volna végig, a menet élén haladó sofőröket azonban nem tájékoztatták a megváltozott útvonalról. Amint a trónörökös pár autója átlhaladt a bazárnegyeden, a kocsisor ismét a Ferenc József út felé fordult. Potiorek dühösen megállította a konvojt, s ebből a kereszteződésben hatalmas kavarodás támadt. A trónörökös vesztét tehát a szerencsétlen véletlen okozta, Princip ugyanis éppen ebben ott várt rá. A hatalmas tömegben könnyen a veszteglő kocsihoz jutott, majd közvetlen közelről két lövést adott le Ferenc Ferdinándra és Zsófiára. Chotek Zsófia helyszínen meghalt, a trónörökös eszméletét vesztette és egy órán belül ő is belehalt sérüléseibe. A 19 éves Gavrilo Principet a helyszínen elfogták, és később – fiatal kora miatt – nem halálra, hanem 20 év börtönbüntetésre ítélték. Az első világháború befejezése előtt, 1918. április 28-án meghalt tuberkulózisban a csehországi Theresienstadt börtönében.
A június 28-i merénylet végül nemzetközi diplomáciai konfliktusok és egy világégés kiindulópontja lett: az Osztrák–Magyar Monarchia vezetése, és Ferenc József a trónörökös pár meggyilkolását a szerb nacionalizmus, közvetetten pedig a szerb állam számlájára írta. Hogy a Szerb Királyság és annak kormánya mennyiben volt felelős a támadásért, az ma is vita tárgyát képezi. Mindenesetre tény, hogy Princip megbízója, a Fekete Kéz vezetője a szerb titkosszolgálat ezredeseként szolgált. A Monarchia Tisza István magyar miniszterelnök kezdeti elutasító álláspontja ellenére július 23-án 10 pontból álló ultimátumot adott átküldött Belgrád számára, melyben az ország szuverenitását sértő módon követelte a bűnösök felkutatását és a terrorszervezetek felszámolását. Tény, hogy az ultimátum valójában a követelések elutasítását a háború indítását, hanem a diplomáciai kapcsolatok megszakítását helyezte kilátásba. Miután II. Miklós orosz cár (1894-1917) 1914. július 25-én támogatásáról biztosította Szerbiát, a balkáni állam bátran szembeszegült szomszédja követelésével, ami aztán a Monarchia részéről a hadsereg részleges mozgósítását, majd július 28-án a Belgrádnak táviratilag elküldött hadüzenetet vonta maga után.
A különböző segítségnyújtási garanciák révén – Szerbiának az oroszok, II. Miklósnak a britek és franciák ígértek segítséget, míg Ferenc Józsefet Németország támogatta – a szerbiai konfliktusba néhány nap alatt belesodródott Európa nagyhatalmainak egymással szemben álló két katonai szövetsége. Egy hónappal a merénylet után kitört az első világháború, mely aztán alapjaiban változtatta meg Európa képét.