Savanyú Jóska, az utolsó híres betyár halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1907. április 9-én halt meg Savanyú Jóska, az utolsó híres magyar betyár, a Bakonyban, Vas, Veszprém, Győr és Zala vármegyék területén garázdálkodó útonálló. 

A „betyárvilág” a 18. század második felében kezdődött, amikor Magyarország elhagyatott, erdős, mocsaras vidékein, a társadalom peremére szorult, főleg állattartással foglalkozó férfiak gyakran bandákba verődtek és fosztogatták a vidéket. A magyar betyárok, ahogy Eric Hobsbawm angol történész is megjegyzi, nagyban hasonlítottak az angol highwayman, és a westernfilmekben látható vadnyugati rabló figurájára. Főleg Somogyban, a Bakony területén és az alföldi pusztákon tanyáztak, kiváló helyismeretükkel, a kényszerből, vagy rokonszenvből melléjük álló fogadósok segítségével, hosszú éveken át sikerrel bujkáltak a csendőrök elől. 

A rablók hatóság elleni küzdelme pedig – főleg a szabadságharc leverése után – némi politikai és romantikus színezetet is kapott, számos pozitív elem társult Rózsa Sándor, Sobri Jóska, Angyal Bandi, Vidróczki Márton alakjához. Állítólagos jótetteikre viszont nincs bizonyíték, valószínűleg a nép száján keletkeztek azok a történetek, melyekben a betyárok pénzt osztanak a szegények között, vagy megvédik a parasztokat a hatalmaskodó földesúrtól. 

Az 1841-ben, Izsákfán született Jóska, betyár elődeihez hasonló módon juhász volt, majd a szegény sors helyett a bűnöző életmódot választva négy év alatt bekalandozta a Dunántúl nyugati részét. Savanyú Jóska „fénykora” az 1880-as évek első felére tehető, a rablásai során gyakran különös kegyetlenséggel járt el. A betyár rendkívül apró termetű, 159 centiméter magas ember volt, adottsága állítólag sokszor mentette ki a csendőrök gyűrűjéből. 1884-ben azonban mégis kézre került, a betyárokra jellemző módon, mulatozás közben fogták el a zalahalápi csárdában. 

Jóskát először halálra, majd börtönbüntetésre ítélték, a Temes vármegyei Illaván tizenöt, majd Vácon öt évet töltött fegyházban, ahonnan a váci püspök kezdeményezésére 1906-ban szabadult. Savanyú Jóska testvéréhez költözött a Veszprém megyei Tótvázsonyba, itt szabómesterségbe kezdett, de következő év április 9-én öngyilkosságot követett el, búcsúlevele tanulsága szerint az őt kínzó reuma fájdalmai miatt. Tótvázsonyi sírhelye ma turistalátványosság, és annak ellenére, hogy Savanyú Jóska halálától több mint száz év választ el bennünket, az ő alakját is máig körbefonja az a romantikus aura, ami a betyárokat vonzó, közkedvelt figurává teszi.