Kikiáltják az Olasz Királyságot

Szerző: Tarján M. Tamás

1861. március 17-én kiáltották ki az Olasz Királyság létrejöttét,  II. Viktor Emanuel felvette magának és utódainak az Olaszország királya címet. 

Az olasz egység terve több évszázada napirenden volt, már Machiavelli is foglalkozott a kérdéssel A fejedelem című művében (1513). A széttagolt félsziget térképét Napóleon rajzolta át döntő módon, létrehozva északon az Itáliai Királyságot, ami természetesen 1815 után megszűnt létezni. Az 1848-as forradalmak központi kérdése is a nemzeti egység volt, a Szárd-Piemonti Királyság két háborúban is sikertelenül küzdött a félsziget északkeleti felére „betolakodó” Habsburg Birodalom ellen.

Az ötvenes évek során Camillo Benso di Cavour okos politikai döntései kellettek az olasz egység megvalósításához. A szárd-piemonti miniszterelnök zsenialitása abban rejlett, hogy kihasználta a nagyhatalmak konfliktusait. Például a Szárd-Piemonti Királyság részt vett a krími háborúban (1853-1856) amivel elérte, hogy az itáliai kérdés napirendre kerüljön a béketárgyalásokon, 1859-ben pedig sikerült rábírnia III. Napóleont egy Ausztria elleni háborúra (ekkor szerezte meg a Szárd-Piemonti Királyság Milánót). Emelett a torinói vezetés a saját javára tudta fordítani Garibaldi dél-itáliai hadjáratát is. 

Észak-Itália fejedelemségei 1860-ban önként csatlakoztak Piemonthoz, a Pápai Állam nagy részét pedig éppen azzal az ürüggyel szállták meg, hogy megvédjék Garibaldi egyházellenes felkelőitől. 1861-re Itália északi része a torinói udvar, déli része Garibaldi kezén volt, utóbbi terület március 17-én ismerte el királyának II. Viktor Emánuelt. Egyedül Róma és környéke maradt IX. Pius pápa, illetve Velence és környéke az osztrákok birtokában.

Az új olasz államban ugyanakkor komoly ellentét feszült Cavour és Garibaldi között: a szabadságharcos sohasem tudta megbocsátani a politikusnak, hogy a francia támogatásért odaadta Nizzát és Savoyát. Cavour 1861-ben elhunyt, Garibaldi pedig egyre kezelhetetlenebb lett. Katonai erővel próbálta bevenni Rómát, az Olasz Királyság csapatai azonban az útját állták neki. 

Olaszország vezetői Cavour példáját követve akarták megszerezni az igényelt területeket: 1866-ban Poroszországgal együtt indítottak háborút Ausztria ellen, visszaszerezve Velencét. Róma esete nehezebb volt, mert pont a korábbi szövetséges, Franciaország védnöksége alatt állt. III. Napóleon viszont 1870-ben katasztrofális vereséget szenvedett a poroszoktól, az olasz csapatok ekkor bevonulhattak Rómába.