Megjelenik A fajok eredete

Szerző: Tarján M. Tamás

„A túlélés nem a legerősebb, de nem is a legintelligensebb fajnak adatik meg, hanem annak, amelyik leginkább képes alkalmazkodni a változásokhoz.”
(Charles Darwin) 

1859. november 24-én jelent meg nyomtatásban Charles Darwin világhírű műve, A fajok eredete, melyben a brit tudós lefektette az evolúció és a természetes szelekció elméletének alapjait. A könyv, mely a földi élet sokszínűségét egyetlen közös ősre vezette vissza, 1872-ig összesen hat kiadást ért meg, a benne foglalt tézisekkel pedig a történelem egyik legnagyobb hatású alkotása lett. 

A tehetős orvosi családból származó Darwint apja ugyan a maga örökébe szánta, a fiatalember azonban elrettent a kor kegyetlen műtéti szokásaitól – ebben az időben ugyanis még nem használtak érzéstelenítőt –, és inkább a békésebb természettudományokat választotta. Az Edinburgh-ban, majd Cambridge-ben tanuló fiatalember élete lehetőségét 1831 decemberében kapta meg, amikor lehetőséget nyert arra, hogy a Francis Beaufort kapitány Beagle nevű háromárbocos hajójának fedélzetén világ körüli tudományos útra induljon. 1832-ben a hajót elhagyó orvos helyett a kapitány őt bízta meg a hosszabb tengeri utakon szokásos megfigyelői és kutatói teendők ellátásával, illetve az utazás során észlelt természeti jelenségek írásos rögzítésével. Az ily módon immár hivatalos megfigyelői beosztást kapott fiatalembert a hosszú út élményei, tapasztalatai teljesen átalakították és 1836. október 2-án komoly tudományos tervekkel tért haza. 1839-ben tagja lett a Királyi Társaságnak. Ugyanebben az évben kiadta a Beszámoló őfelsége hajója, a Beagle által meglátogatott országok geológiájára és természetrajzára vonatkozó kutatásokról című könyvét, amelynek sikere és új kiadásai megalapozták Darwin anyagi függetlenségét.

Az evolúció elméletének megalkotásában kulcsszerepet játszó öt éves hajóúton Darwin bejárta többek között Dél-Amerikát, a Galápagos-szigeteket, Új-Zélandot. A közhiedelemmel ellentétben a tudós fejében ekkor még nem állt össze az evolúció elméletének teljes kirakós játéka. A következő évek során azonban több ezer oldalas kutatási anyag rendszerezésével és olvasmányai alapján Darwin megalkotta teóriáját. Önmagában a fajok ki- és továbbfejlődése nem volt új gondolat, hiszen korábban a francia Lamarck, illetve Erasmus Darwin – a tudós nagyapja – már felvázolta az elmélet alapjait, elgondolásukból azonban hiányzott a kohézió és a logikus magyarázat. A fajok eredetének szerzője éppen ezen a téren szerzett halhatatlan érdemeket, a hiányzó láncszemhez. A természetes kiválasztódás és a szaporodás révén folytatott örök harc gondolatához pedig Thomas Malthus demográfiai elmélete segítette őt hozzá. Fontos azt is megemlítenünk, hogy készülő művében Darwin nem foglalkozott az élet eredetével, ő csak annak sokszínűségére keresett magyarázatot.

A nagy munka első rövid verzióját 35 oldalon 1842-ben készítette el Varieties and Species címmel. Két évvel később fejezte be munkája 230 oldal terjedelmű első vázlatát.Tartott azonban attól, hogy elmélete felháborodást vált majd ki – vagy köznevetség tárgya lesz –, ezért egyelőre íróasztalába süllyesztette kéziratát. A tudós tehát a megfelelő időpontra várt, és jelentős összeget tett félre annak érdekében, hogy műve valamilyen súlyos betegség vagy korai halál esetén is megjelenjen. Darwinnal párhuzamosan Alfred Russel Wallace is folyamatosan és intenzíven foglalkozott az evolúció elméletével. 1848-ban előbb Dél-Amerikában, majd a Maláj szigetvilágban óriási kutató- és gyűjtőmunkát végezve, 1855-ben az Annals and Magazine of Natural History c. folyóiratban közreadta Az új fajok bevezetését szabályozó törvényről című tanulmányát. 1858-ban pedig a darwini elmélet lényegi elemeit tartalmazó másik munkája is megjelent, amelyben még „a létért való küzdelem“ fogalmának kifejtése is szerepelt.

Darwin ekkor úgy gondolta, eljött az idő műve közzétételére. 1859. november 24-én, John Murray brit kiadó segítségével így végre megjelenhetett A fajok eredete természetes kiválasztás útján, vagy a létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták fennmaradása című munka, mely mérföldkőnek bizonyult a biológia terén folytatott kutatásokban. A mű nagyon gyorsan nagy visszhangra talált. Azon a tézisen alapult, hogy a Föld biológiai sokszínűségét egyetlen primitív életforma folyamatos fejlődésére, variálódására lehet visszavezetni – miközben a gyengébb és alkalmazkodáshoz kevésbé képes fajok rendre kipusztulnak. Több keresztény felekezet viszont eretnekséggel vádolta meg Darwint. A fajok eredete a korabeli brit társadalomra is komoly befolyást gyakorolt, ez azonban nem jelentett osztatlan sikert; az evolúció elméletét sokan vitatták – a tézis egyébként máig számos vitát gerjeszt a társadalomban.

Az ember származása és a nemi kiválasztás címmel 1871-ben megjelent műve pedig még inkább olaj volt a tűzre. Miután a tudós ebben a munkájában tette egyértelművé, hogy az ember a majomtól származik, még több támadást kellett elviselnie. A korban megjelent karikatúrákon például Darwint rendszeresen majomként ábrázolták. A tudósnak aztán a sors végül mégis igazságot szolgáltatott: Darwin elmélete a modern ember világszemléletének középpontjába került, ő maga pedig kora legnagyobb tekintélyeinek egyikévé vált. 1882-ben bekövetkezett halála után Viktória királynő (1837-1901) engedélyezte, hogy az uralkodói család temetkezési helyeként szolgáló Westminster-apátságban helyezzék őt végső nyugalomra. Az ember, akinek geológiai és botanikai munkásságáról A fajok eredetének fényében hajlamosak vagyunk elfeledkezni, elméletével alapjában határozta meg az életről alkotott elképzelésünket, és rendkívüli mértékben mozdította előre a biológiai kutatásokat. Darwin hatását mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy evolúciós elmélete a társadalomtudományba éppúgy utat talált, mint ahogy félreértve és meghamísítva a darwini örökséget, a szélsőséges politikai eszmék világában is sokan hivatkoztak rá. Így váltak a szociáldarwinizmus és az eugenika ideájának gyakorlati megvalósítói a 20. századi borzalmas emberellenes bűnök elkövetőivé.

A fajok eredetéről c. alapművet a megjelenést követő évben, 1860-ban alapos és méltató ismertetést adott közre Jánosi Ferenc a Budapesti Szemlében. Az első magyar kiadás pedig 1873-ban a Természettudományi Társaságnál jelent meg, Margó Tivadar (1816–1896) egyetemi tanár, kiváló biológus, az első magyar darwinisták egyikének előszavával. Már 1868-ban megjelent állattani kézikönyvét az evolúciós szemlélet jellemezte, majd egy évvel később Darwin és az állatvilág című könyvében méltatta a brit tudós munkásságát.