Mária Terézia Magyarországhoz csatolja Fiumét

Szerző: Tarján M. Tamás

„Megengedjük, először, hogy ez a kereskedelmi város, Fiume, kerületével Magyarország Szent Koronájához csatolt külön testnek (corpus separatum) tekintessék továbbra is, és így kezeltessék minden vonatkozásban, s semmi módon se kevertessék össze a másikkal, a buccari-i kerülettel, mint amely ősidők óta a Horvát Királysághoz tartozik." 

Részlet Mária Terézia 1779. áprilisi 23-i rendeletéből

A királynő  a rövid ideig a magyar Szent Korona horvát királyságának részévé tett várost és kikötőjét mint elkülönített, önálló közigazgatási egységet „a kereskedelem és az ipar felvirágoztatása érdekében saját akaratából” közvetlenül a vele területileg nem érintkező Magyar Királysághoz csatolta. Az Isztriai félsziget északkeleti partjainál a Kvarner öblöt uraló, évszázadokon át olasz többségű, észak-adriai kikötőváros – olasz és magyar nevén Fiume, horvátul Rijeka – így lett a hosszú 19. században Magyarország része.

A kikötőváros már az ókor óta lakott terület volt, ahol az illírek, majd Kr. e. 28 után Tarsatica néven a rómaiak hoztak létre települést. A szlávok a 7. század környékén építettek új várost az ókori romokon, amely a középkor során a többi dalmát várossal együtt fejlődésnek indult a kereskedelem révén, Fiume a 15. században még Triesztet is felülmúlta gazdagságával. Nem véletlen, hogy III. Frigyes (1452-1493) 1464-ben megvásárolta és a Habsburgok örökös tartományai közé sorolta a várost. A Mohács után a Magyar és Horvát Királysággal kiegészülő Habsburgok monarchiájának uralkodójaként I. Ferdinánd megerősítette a városi statútumot: az akkor alig 5-5 ezres Fiume önálló törvényalkotással rendelkező városállammá vált. Az I. Lipót császár 1659-ben a kétfarkú sast ábrázoló, máig használatos címert adományozta a városnak.

A Habsburgok tartós érdekeltségét és figyelmét jelzi, hogy III. Károly (1711-1740) 1719-ben szabad kikötő várossá nyilvánította Fiumét és a Károlyvárostól épített úttal bekapcsolta az osztrák tartományok kereskedelmi hálózatába.

Mária Terézia (1740-1780) először 1776. október 2-án kibocsátott rendeletével a magyar Szent Korona országai közé tartozó Horvát Királysághoz csatolva Fiumét. A királynő rendelkezése nem volt egyértelmű, hiszen bár a város a korona révén közvetve a Magyar Királysághoz kapcsolódott, mert Horvátország 1102 a perszonálunióban közös magyar király fennhatósága alá tartozott, azaz perszonálunióban állt), a józan ész azt diktálta, hogy a terület a városfalon kívül kezdődő Horvát-Szlavón Bánság része legyen. A vitát eldöntendő Mária Terézia 1779. április 23-án kiadott egy második rendeletet, melyben leszögezte, hogy Fiume kormányzása közvetlenül Magyarországot illeti meg, corpus separatumként csatlakozik az országhoz és a Szent Koronához. A királynő ettől az adománytól a magyar kereskedelem és gazdaság fellendülését várta, illetve abban bízott, hogy nem csak a privilégiumok sora, hanem a magyar területektől való távolság (és az ebből következő nagyobb önállóság) is meggyorsítja majd Fiume fejlődését.

A Habsburgok az Isztriai-félsziget másik oldalán fekvő Trieszt esetében bevált receptet alkalmazták, és nem is eredménytelenül, hiszen Fiume a magyar gazdaság indikátora lett, Magyarország későbbi fejlődése a város virágzását vonta maga után. Horvátország természetesen nehezményezte a döntést, és nem ismert el semmilyen közvetlen magyar fennhatóságot a területén – hiszen ez sértette a horvát különállást a perszonálunión belül – és minden eszközzel próbálta Fiume státuszát megszüntetni. 1848-ban Jellasics bárónak sikerült a forradalom utáni helyzetet, a bécsi udvar magyarellenes hangulatát kihasználnia, és visszacsatolta a bánsághoz a gazdag kikötővárost, ispáni székhellyé nevezve ki Fiumét. A város az 1868-as magyar–horvát kiegyezés értelmében három vármegyéért cserében Magyarország visszakapta egyetlen tengeri kikötőjét, az egyezmény cikkelyei fölött azonban a dualizmus idején így is heves viták dúltak. A küzdelem eldöntetlensége ellenére Fiume páratlan fejlődésnek indult, és fél évszázadra Magyarország iparának egyik fellegvára, számos találmány és technikai újítás szülőhazája lett.