Pázmány Péter megalapítja a nagyszombati egyetemet

Szerző: Kovács Örs

„Gyakran aggódva fontolgattuk magunkban, hogyan tudnánk a katolikus hitet Magyarországon elterjeszteni és a nemes magyar nemzet méltóságának is szolgálni. Minden más eszköznél előbbre valónak tűnt fel előttünk, hogy Tudományos Egyetem emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön és az egyház kormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek. Nem hiányzott belőlünk sem a kedv, sem az igyekezett e dologra, de a haza szerencsétlensége és más sürgősen szükséges alapítások mind ez ideig visszatartottak, hogy kívánságunknak eleget tehessünk” – írta Pázmány az egyetem alapítólevelében 1635. május 12-én, Pozsonyban. Azaz az intézmény céljai világosak: világi és egyházi kormányzásra alkalmas emberek képzése és a katolikus hit erősítése. Ugyanabban az évben történt mindez, amikor egy bizonyos Richelieu bíboros megalapította a Francia Tudományos Akadémiát…

A trienti (tridenti) zsinat a katolikus megújulás jegyében előírta a papképző/papnevelő intézmények (szemináriumok) felállítását. A zsinat befejezte után nem sokkal, 1558-ban Oláh Miklós esztergomi érsek, humanista tudós akadémiai rangra emelte a nagyszombati káptalani iskolát, majd ugyanitt 1566-ban papi szemináriumot nyitott, miközben komoly pénzösszegekkel támogatta legtehetségesebb növendékeit. Az utóbbi intézmény adta a későbbi egyetem alapját. A jezsuita rend magyarországi megjelenését és tevékenységét is pártolta. Így lényegében „megágyazott” a jezsuiták közül esztergomi érsekké előlépő Pázmány Péternek, aki a török veszély miatt még mindig Nagyszombatból irányította a magyar katolikus egyházat. 

Pázmány egyszerre volt jezsuita szerzetes és professzor, prédikátor és térítő, lelkiatya és hitvitázó, minden személyeskedő intrikát kiálló politikus és főpap, valamint a jövőbe tekintő intézmény- és egyetemalapító. Hatalmas és szerteágazó szervező munkájának tükre több mint 1200 fennmaradt levele, melyekből megismerhető bölcs és kitartó mindennapi munkája, illetve (ön)ironikus szemlélete. Néhány nappal halála előtt írt utolsó levelében egy ismerősétől húsz évet fiatalító gyógyszert kért.

Pázmány a katolikus megújulást nemcsak a hitvitákon vagy a katolikus bibliafordítás támogatásán keresztül képzelte el, hanem az oktatásnak is hatalmas szerepet tulajdonított. 1619-ben Pázmány Nagyszombatban az ifjúság számára nevelőintézetet és papneveldét alapított, majd 1623-ban a bécsi egyetem magyarországi hallgatói számára előbb az Annagassén, majd a Postgassén házat vásárolt, illetve a működés költségére több mint 150 000 forint tőkeösszegű alapítványt hozott létre. Így jött létre a ma is létező – bár ma az épületében félig a bécsi amerikai nagykövetség működik – Pázmáneum. 

Nagyszombat városában több jezsuita oktatási intézmény is működött, miután Bocskai csapatai elől a menekülő jezsuiták a városba települtek Vágsellyéről. A jezsuita kollégium 1616-tól kezdte meg működését, és 1625-től öt éven át nemesi konviktusi – kizárólag nemes ifjakkal foglalkozó, adományokból élő intézmény – tevékenysége jó alapokat teremtett az oktatási színvonal növelésére. 

Pázmány egyetemalapító tervét szerette volna VIII. Orbán pápával jóváhagyatni, akinek a Habsburg-ellenes politikájába mindez nem illeszkedett. A pápa a jogi és az orvosi kar hiányára hivatkozva nem adott engedélyt. Az esztergomi érsek ekkor II. Ferdinándhoz fordult, aki viszont készséggel felruházta az új egyetemet mindazokkal a jogokkal, amelyekkel a Habsburg Birodalom régi, híres univerzitásai rendelkeztek. A grazi egyetem is csak ezzel a két karral működött a korszakban, és emögött, miként Nagyszombatban is, az anyagi feltételek hiánya állt. Így a pápai támogatás elmaradása sokkal inkább politikai kérdés volt. Egyrészt VIII. Orbán a franciák, konkrétan Richelieu bíboros befolyása alatt állott, és ahol tudott, szembefordult a Habsburgokkal, másrészt nem felejtette el korábbi vitáját a császári követként Rómában, nála járó Pázmánnyal. Ez a személyes ellenszenv is szerepet játszott az intézmény indulásának nehezítésében. Pázmány azonban ezt úgy védte ki, hogy az egyetem a jezsuita rend irányítása alá került. A rend – pápai kiváltságainál fogva – mind saját tagjainak, mind azoknak a tanulóknak, akik az egyetemein tanultak, hittudományból és bölcseleti tudományból akadémiai fokozatokat adhatott. A jezsuiták egyetemein már négy évtizede működő egységes tanulmányi szabályzat volt érvényben, amelynek grazi változatát a nagyszombati egyetem is átvette. 

A nagyszombati szeminárium egyetemmé szervezéséhez sok pénzre volt szükség. A budafelhévízi prépostság jövedelmei adták az anyagi keretet, amit Pázmány saját jövedelmeiből egészített ki. Egy 100 000 forintos alapítványt is létrehozott. Az oktatási rendszert a jezsuiták egységes tantervre épülő – ugyanakkor a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodni képes – szisztémájára alapozta. Végül két karral nyílt meg a nagyszombati egyetem 1635. november 13-án. A megnyitóünnepség Veni Sancte miséjét a városi Szent Miklós-templomban Pázmány tartotta nagyszámú és előkelő hallgatóság előtt. Majd felolvasta az alapítólevelet, valamint a császári és királyi okiratot, és átadta azokat az új rektornak, P. Dobronoki Györgynek megőrzés végett.

Napjainkban sem változtak jelentősen az oktatás feltételei. Az anyagi alapok – amelyek Pázmánynál mindig szociális támogatást is magukban foglaltak – megteremtésén túl a személyi feltételek és az oktatói-nevelői célok meghatározása szükséges. A tanári gárda kevés tagból állt, kezdetben a két karon 11 főből, akiknek többsége Magyarországról, a többiek a Habsburg Birodalom többi részéből érkeztek, és jelentős részük pap volt. Az egyetem már a középkorban is nemzetközi volt, így Pázmány egyeteme is. Latin volt az oktatás nyelve, így ez gondot nem okozott. A tudományok művelésén túl a katolikus megújulás szolgálatát is fontosnak tartották a korszakban. 

A jezsuita iskolákban – így a nagyszombati szemináriumban és a kollégiumban is – mindig törekedtek arra, hogy az iskola szervezésével párhuzamosan a könyvtár ügyét is megoldják. Vagy új könyvtárat alapítottak, vagy egy régebbi gyűjteményt oktatási szempontból alakítottak át. Jelen esetben a nagyszombati egyetemi könyvtár alapállománya sokkal korábbi, mint maga az egyetem. A tudatosan fejlesztett könyvtár használatát szigorú szabályok írták elő. A tiltott könyveket el kellett különíteni egy titkos kamrába, ahova csak a rektornak volt lehetősége bemenni. A sötét helyiségbe kerültek például Catullus, Tibullus, Propertius, Ovidius, Plautus, Terentius és Martialis könyvei. Tiltották azt is, hogy valaki csak kíváncsiságból kutasson a könyvtárban, és nem rá tartozó műveket lapozgasson. 

Az egyetem már igen korán, 1667-ben jogi karral egészült ki. Ez pedig nem azért volt így, mert a humán tudományok sokkal népszerűbbek a természettudományoknál, hanem mert az egész oktatás erősen ragaszkodott a humanista és skolasztikus hagyományokhoz, és az újításokra/újítókra görbe szemmel néztek. Másrészt az orvosi kar költségei is magasabbak voltak. A gyulafehérvári és a sárospataki protestáns intézményekben sem létesítettek orvosi kart, és a színvonala sem volt különb (például a kézjóslás, csillagjóslás tanulmányozása). 

A 18. században az egyetem egyre inkább állami irányítás alá került, és 1769-ben megalakult a negyedik, orvosi fakultása – ezzel teljes szerkezetű, klasszikus egyetemmé vált. A jezsuita rend feloszlatása után az egyetemet Budára helyezte Mária Terézia, majd fia, II. József Pestre telepítette. Ez egyébként egyezett Pázmány szándékaival is, aki úgy gondolta, hogy a török kiűzése után az ország hagyományos fővárosának kell majd helyet adnia az egyetemnek, amely a mai ELTE, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a SOTE jogelődje. Az első női hallgatók 1895-től léphették át az egyetem küszöbét.

Háromszáz évvel később, 1935 májusában Hóman Bálint kulturális miniszter javaslatára jubileumi törvényt hoztak az egyetemalapítás emlékére. Ez jól illeszkedett abba a szándékba, amely a kereszténység kulturális hatásának nyomatékosítását célozta, Pázmányt pedig példaként állította be a közbeszédben. A törvény biztosította a keresztény-nemzeti értékek melletti látványos kiállást is. És ami a lényeg: Trianon éppúgy szétszabdalta az országot, mint a török hódítás, és ebben a helyzetben az egyetem megalapítása a nemzet jövőjét elősegítő, a vallási különbségeket a tudomány oltárán zárójelbe tévő jó példa volt. A törvény erre is kívánt emlékeztetni, és egyben bizonyította, hogy komoly anyagi ráfordítás nélkül is lehet egy szimbolikus történelmi eseményt nemzetegyesítő gondolatok közvetítésére felhasználni.