Mátyás király halála Bécsben

Szerző: Tarján M. Tamás

1490. április 6-án hunyt el Bécsben, 47 esztendős korában Mátyás magyar király, aki birodalma építése során az osztrák hercegi és cseh királyi címet is megszerezte. 

A király 1485-ben foglalta el Bécset, a Német-Római Császárság egyik legjelentősebb városát, miután hódoltatta az osztrák tartományokat, felvette az osztrák hercegi címet. Mátyás birodalma halálakor volt a legnagyobb, ezért sokan úgy tartják, a korai vég drámai módon kettévágta a király hatalmának növekedését. A valóságban a Hunyadi-korszak utolsó éveiben érezhető volt már a hanyatlás, az uralkodónak ugyanis a főbb akadályokat nem sikerült leküzdenie. 

Először is, második felesége, Aragóniai Beatrix nem szült neki gyermeket, így Mátyásnak szembe kellett néznie az 1463-as bécsújhelyi szerződésbe foglalt alkuval, miszerint halálával a Habsburgokra száll országa, éppen arra a dinasztiára, melynek császári címét és közép-európai pozícióját elhódítani igyekezett. Mátyásnak 1473-ban született ugyan fia, Corvin János, őt próbálta meg örököseként elfogadtatni, ám a kérdést sohasem sikerült megnyugtatóan rendezni. 

Folyamatos kudarcok érték Mátyást a császári címért való küzdelmében. 1481-től kezdődő hadjárataival hiába hódította meg az osztrák és stájer tartományokat, Bécset, majd 1487-ben III. Frigyes császártól (1440-1493) Bécsújhely városát is, és hiába szerezte meg Ulászlóval megosztva a cseh királyi trónt, ezzel együtt a választófejedelmi rangot, Frigyes 1486-ban puccsszerűen római királlyá, azaz a császári trón várományosává koronáztatta saját fiát, a későbbi I. Miksa császárt (1493-1519). Egyébként maguk a német rendek sem támogatták Mátyás császári ambícióit, mert túl erős jelöltnek találták, és központosított kormányzata, a Fekete Sereg ereje sem nyerte el a tetszésüket. 

Ebből a kudarcból kifolyólag Mátyás király nem vállalkozhatott nagyszabású balkáni hadjáratokra a török ellen. Sikeres keresztes törökellenes háború szervezésére a császári cím megszerzése nélkül nem tudott volna kellő nagyságú hadsereget szervezni. Belátva saját lehetőségeit – megfelelő alkalom és támogatás hiányában – 1483-ban tíz évre  fegyverszünetet kötött II. Bajazid oszmán szultánnal (1481-1512). Pár évvel később mégis kedvező alkalom kínálkozott, amikor Dzsem herceg trónkövetelőként lépett fel bátyjával, Bajazid szultánnal szemben. Kísérlete kudarcba fulladt, s ezért a fiatal herceg Rodoszra menekült, ahol a johannita rend nagymestere,  D’Aubusson menlevelet ígért neki, de megszegte a szavát, mert a szultántól pénzt kapott, hogy fogva tartsa öccsét. Évekkel később úlva a nagymester átadta Dzsemet a pápának, aki potenciális oszmán  trón örökösként rendkívül értékes személyiségnek számított. Több más uralkodó mellett Mátyás is igyekezett megszerezni a herceget, hogy segítségével polgárháborút robbanthassanak ki az Oszmán Birodalomban, ami remek lehetőség lett volna a sikeres törökellenes hadjáratra és Konstantinápoly felszabadítására. Mátyás azonban hiába kilincselt a pápánál, a Dzsemért remélt török váltságdíj miatt elutasításba ütközött.  

1489-re nyilvánvalóvá vált, hogy Mátyás összes diplomáciai és katonai vállalkozása holtpontra jutott: ettől kezdve már csak fia öröklése foglalkoztatta, akit az ország legnagyobb váraival és számos ispánsággal megajándékozott. A király szinte bármit hajlandó volt megtenni azért, hogy szomszédai, de különösen a Habsburgok, elismerjék Corvin Jánost. Miksának a garanciáért kész volt átadni minden elfoglalt örökös tartományt. Mátyás 1490 tavaszán Bécsbe vonult, útja során fiának adományozva a fontosabb várak kulcsait. 

Súlyos köszvénye miatt ekkor már nagy fájdalmai voltakés alig mutatkozott a városban. 1490. április 6-án a virágvasárnapi misén még imádkozott az udvari kápolnában imádkozott, de aznap délután hirtelen elhunyt. Mátyás váratlan halálának okát nem sikerült megállapítani. Bár elterjedtek olyan hírek, hogy megmérgezték volna, ennek kevés a valószínűsége. Antonio Bonfini is mérgezésről írt visszaemlékezéseiben, de akadtak olyan fámák is, miszerint a királyt nagyravágyó főúri hívei gyilkolták meg. Halálát azonban valószínűleg gutaütés okozta. Mátyás  király holttestét hajón Bécsből Budára vitték, és a székesfehérvári királyi koronázó templomban temették el.  

Hunyadi Mátyással egész életműve a sírba szállt: birodalma nyugati tartományait hamar visszafoglalták a Habsburgok, Habsburg Miksa és Jagelló Ulászló mellett Corvin Jánosnak esélye sem volt a trónra jutni, kénytelen volt beérni a horvát bánsággal. A Fekete Sereget feloszlatták, a Mátyás által felépített közigazgatást átalakították. 1490. július 15-ikén, az országgyűlés a budai Szent-György-templomban tartott ülésén Ulászló csehországi királyt Magyarország királyává választották, amit Corvin János is tudomásul vett: az általa őrzött szent koronát átadta, s így nem volt akadálya annak, hogy Ulászlót szeptember 18-ikán Székesfehérvárott megkoronázzák. 

Mátyás király halálával uralkodásának kulturális kincsei is veszendőbe mentek. Mecénás híján a királyi udvarból távoztak az európai hírű tudósok és művészek, a pozsonyi egyetem pedig hamarosan bezárta kapuit. Még az Európa szerte híres Corvinák sem kerülhették el a szomorú sorsot, Buda 1541-es elfoglalásakor ugyanis I. Szulejmán Konstantinápolyba vitette a korszak egyik legnagyobb és leggazdagabb könyvtárát. Mátyás halála minden szempontból korszakhatár volt a magyar történelemben, az őt követő tragikus korszakot pedig az a szállóige vetíti elő legjobban, miszerint „meghalt Mátyás, oda az igazság.”