Hunyadi Mátyás királlyá koronázása Székesfehérváron

Szerző: Tarján M. Tamás

1464. március 29-én koronázta magyar királlyá az esztergomi érsek Hunyadi Mátyást (ur. 1458-1490) Székesfehérváron, ezzel a szokásjog szerint is legitimmé téve uralmát. 

Mátyást távollétében az országgyűlés 1458 januárjában már királlyá választotta, amelyhez szükséges volt a Hunyadi-pártiakat vezető Szilágyi Mihály, illetve az addig politikai ellenfélnek számító Garai László és Újlaki Miklós vezette bárói ligák szegedi megegyezése is. Viszont a Szent Koronával való, szokásjog szerinti hivatalos szertartásra nem kerülhetett sor, mivel azt még 1440-ben ellopták Visegrádról.

Ez akkor történt, amikor I. Habsburg Albert halála után Jagelló Ulászló (ur. 1440-1444), és a még csecsemő V. László (ur. 1453-1457) nevében az özvegy Luxemburgi Erzsébet küzdöttek a főhatalomért. 

A rivalizálás során a királyné udvarhölgye, Kottanner Jánosné Wolfram Ilona egy vánkosba rejtve ellopta a Szent Koronát, a háború azonban végül I. Ulászló javára dőlt el, így a királyi jelvényt birtokló Erzsébet és pártja Habsburg III. Frigyes német-római császárhoz (ur. 1440-1493), Albert utódjához menekült. I. Ulászló aztán 1444-ben, a várnai csatában elhunyt, V. László pedig 1445-től Hunyadi János kormányzó révén, majd 1453-as nagykorúsítása után ténylegesen is az ország ura lett, ennek ellenére a Szent Korona nem került vissza a magyar udvarba. 

V. László maga is Bécsben töltötte uralkodása nagy részét, miközben a koronát „megőrző” III. Frigyes próbált minél nagyobb befolyást nyerni a fiatal király nevelésében és az ország ügyeiben. Nem véletlen, hogy V. László halálakor sokan őt vádolták mérgezéssel, az elhunyt király rokonaként ugyanis jogot formálhatott a magyar trónra, esélyeit pedig a Szent Korona birtoklása is jelentősen növelte. A Jagelló és Habsburg aspiránsok ellenében azonban Hunyadi Mátyás lett a király, akinek csapatai 1458-ban a Németújváron megkoronázott III. Frigyes támogatóit kétszer is megverték. 

1461-ben a császár újabb kísérletet tett a magyar trón megszerzésére, ám Podjebrád György, Mátyás apósa, a cseh rendek által kiállított sereggel Bécsig vonult, így Frigyes tárgyalásra kényszerült. Erre 1463-ban Bécsújhelyen került sor, ahol Mátyás kedvező pozíciója ellenére nagy árat fizetett a koronáért: a 80 000 aranyforintos váltságdíjon túl vállalta, hogy amennyiben fiú utód nélkül hal meg, úgy Frigyes fia, Miksa örökli majd trónját. 

Mivel a király az egyezmény idején 21  esztendős volt, erre kevés esély mutatkozott, ráadásul felesége, Podjebrád Katalin várandós volt. Az anya és újszülött fia azonban nem sokkal a koronázás előtt gyermekágyi lázban elhunytak. (Hunyadi második felesége, Aragóniai Beatrix pedig valószínűleg meddő volt, így Mátyásnak 1490-ben bekövetkező haláláig csak egy házasságon kívüli fia, Corvin János született, ám az ő öröklését végül nem tudta biztosítani.) 

I. Mátyás királyi címe így az 1464 március végi koronázással vált teljesen legitimmé. Magáról a ceremóniáról nem maradt fenn részletes korabeli leírás, de az alkalmat kihasználta számos államigazgatási reformintézkedés bevezetésére. Országgyűlést hívott össze, és számos személycsere mellett a korábbi két külön kancelláriát is egyesítette.

Ugyan I. Mátyás egész uralkodása alatt többször is hadat viselt Habsburg területek ellen, végül törvényes utód nélkül halt meg, így a koronáért cserébe kötött egyezmény értelmében Miksa főherceg be is tört az országba. A Habsburg öröklésre azonban a II. Ulászló sikeres trónralépése jóvoltából nem került sor. A császári dinasztia végül az 1515-ös Habsburg-Jagelló házassági szerződés révén,  1526-ban tudta megszerezni a magyar trónt.