Hunyadi János legyőzi a törököket Szebennél

Szerző: Tarján M. Tamás

„Hadd jöjjön Jankó vajda, legalább nagyobb lesz a mi diadalunk!”
(Mezid bég)

1442. március 25-én győzedelmeskedett az Erdélyre törő Mezid bég felett Hunyadi János és Újlaki Miklós erdélyi vajdák egyesült serege.

Miután Habsburg Albert (ur. 1437-1439) 1439 őszén, alig kétévnyi uralkodás után váratlanul elhunyt, Magyarország a belháború szélére sodródott, ugyanis a leghatalmasabb nemesek egyik fele az özvegy Erzsébet királynét és az utószülött, csecsemő Lászlót – a későbbi V. Lászlót (ur. 1453-1457) – támogatta, míg a bárók másik fele a lengyel III. Ulászlót – magyar királyként I. Ulászló (ur. 1440-1444) – hívta meg a trónra. A Szent Koronát csellel elragadó özvegy királyné végül alulmaradt első Jagelló-uralkodónkkal szemben, ez pedig Hunyadi János karrierjét is befolyásolta, hiszen Ulászló támogatójaként komoly jutalomra számíthatott. A fiatal király nem is maradt hálátlan egyik legtehetségesebb hadvezérével szemben, birtokadományai mellett 1441-ben délvidéki főkapitánnyá és – Újlaki Miklóssal közösen – erdélyi vajdává nevezte ki Hunyadit. A törökverő hadvezér a következő években alapozta meg későbbi rettegett hírét, amihez az 1442. évi szebeni győzelem is hozzájárult.

II. Murád oszmán szultán (ur. 1421-1444/1446-1451), aki 1421. évi trónra lépése óta eredményesen folytatta a Timur Lenk (ur. 1370-1405) elleni ankarai vereség után szétszakadt Oszmán Birodalom újjáépítését, az Erzsébet királyné és Jagelló Ulászló között dúló küzdelmet látva úgy döntött, megkísérel lecsapni Magyarországra. Murád seregei 1440 áprilisában ostrom alá vették a déli végvárrendszer kulcsát, Nándorfehérvárt, a Száva és a Duna találkozásánál fekvő erődítményt azonban Thallóczy János vránai perjel eredményesen védelmezte az oszmánok ellen. A szultán az eredménytelen hadjáratot követő évben Iszák bég vezetésével jelentős martalócsereget küldött Szerbiába, melyet az újonnan kinevezett főkapitány, Hunyadi János futamított meg Szendrőnél. Az újabb kudarc természetesen még inkább felbőszítette Murádot, aki 1442 elején Mezid béget küldte Magyarország ellen.

A hadjárat célja feltehetőleg nem a hódítás, hanem a fosztogatás volt, hiszen a bég Bulgáriában 30 000 fősre duzzadó seregében javarészt könnyű fegyverzetű harcosok szolgáltak, de erre utal az is, hogy az oszmánok a jóval könnyebben védhető Erdély földjére támadtak. Ez persze abból a szempontból is indokolt volt, hogy a vajdaság még nem heverte ki az 1437-es Budai Nagy Antal-féle felkelés pusztítását; a keresztények gyengeségét jól mutatja, hogy Újlaki Miklós nem tudott megfelelően felkészülni Mezid bég betörésére. Újlaki kétségbeesésében vajdatársát, Hunyadi Jánost hívta segítségül, aki szintén nehéz helyzetben volt, hiszen a délvidéki török támadások gyakorisága miatt katonái nélkül kellett Erdélybe vonulnia. Hunyadi a tavasz elején már Gyulafehérváron volt, és Lépes György erdélyi püspök rábeszélésére március 18-án, Marosszentimre mellett ütközetet vállalt Mezid bég ellen. A vajda és a klerikus 10 000 katona élén vonult a csatába, mely a kezdeti magyar sikerek után az oszmánok győzelmével végződött, és Lépes püspök mellett kis híján Hunyadi Jánost is a halálba ragadta.

Hunyadi a marosszentimrei vereség után visszavonult Gyulafehérvárra, Mezid bég pedig – ahelyett, hogy a vajdát követte volna – a jóval nagyobb zsákmánnyal kecsegtető Szeben felé vonult. Ez mindenképpen szerencsés fejlemény volt, hiszen a szászok erőssége könnyedén visszaverte az első török támadást, az ostrom pedig időt adott Hunyadi Jánosnak a felkészülésre. A bég persze tudta jól, hogy a jövőben még csatát kell vívnia a magyarokkal, az összecsapással kapcsolatban azonban igen bizakodó volt, és mindent egy lapra tett fel: úgy gondolta, ha sikerül meggyilkoltatnia Hunyadit, a győzelem az ölébe hullik majd. Mezid balszerencséjére azonban Hunyadi János tudomást szerzett erről a tervről, a kapott információt pedig később fel is használta az oszmánok ellen. Az 1442. március 25-i ütközet előtt a vajda egy fiatal nemesnek, Kemény Simonnak adta fegyverét és páncélját, majd a bátor önkéntest – természetesen erős fegyveres kísérettel – jól látható pozícióba állította, miközben ő maga a tartalékos nehézlovasok élére került.

A Szeben melletti síkon vívott csata aztán Hunyadi János várakozásai szerint alakult, ugyanis a rohamra induló oszmánok valóban a vajda páncéljában küzdő Kemény Simon ellen törtek, akit még a mellé rendelt 500 kiváló katona sem tudott megmenteni. Az önfeláldozó vitéz végül hősi halált halt, a törökök pedig már-már örömujjongásban törtek ki, ám váratlanul tudatosult bennük, hogy Hunyadi rútul becsapta őket: míg ők a díszes páncélt viselő férfi elpusztítására törtek, a valódi hadvezér elfoglalta az oszmán tábort és bekerítette az ellenséges erőket. Mezid serege halálos kelepcébe került, melyből csak a katonák egy része és a bég egyik alvezére tudott megmenekülni.

A későbbi történetírók szerint az 1442. március 25-én vívott szebeni csatában 20 000 török lelte halálát. Az elesettek között volt maga Mezid bég is, akinek a fejét Hunyadi később a Marosszentimrénél elhunyt Lépes György holttestére cserélte. A győzelemnek hála Erdély megszabadult a török fosztogatóktól, a két vajda azonban nem sokáig örülhetett a győzelemnek, ugyanis Sehabeddin ruméliai beglerbég hamarosan újabb hadjáratot indított Magyarország ellen. Hunyadi János 1442 júliusában, a Vaskapu-szoros mellett aztán ezt a török sereget is tönkreverte, győzelmeivel pedig lehetőséget teremtett arra, hogy a következő esztendőben, az úgynevezett „hosszú hadjáratban” a Balkánon is rettegett nevet szerezzen magának.