Rendszerváltás – történelemváltás?

Van-e kiút a történelemtanítás válságából? – keresték a választ a Társadalomtudományi Társaság és a Történelemtanárok Egylete rendezésében 1991. február 16-án lezajlott vitaülésen a szakma kiválóságai.

A válság mélységét a régi szemléletet felváltó új könyvek s a szakmai iránytű szerepét betöltő tanterv hiánya mellett a történelemtanárok tétova tapogatózása jelzi leginkább: mit tegyenek, amikor az a marxista alapokon nyugvó történelemszemlélet, melynek szellemében – akár akarták, akár nem – kiképezték, már nem létezik. S ha nincs, akkor mi van? És egyáltalán: mi a tanár szerepe és miért tanítunk történelmet az iskolában?

A múlt egyszerűnek, egyértelműnek és egységesnek tűnt. Volt kezdete és vége. Pedig a „tények és értékek” akkor is válogatottak voltak – s ezután is azok lesznek. Teremthető-e józan konszenzus abban, hogy melyek legyenek azok az alapértékek, amelyek nélkül nem rendezhető el a tananyag? Ismét egy könyvünk lesz vagy sok és sokféle? Egydimenziós vagy multidimenzionális irányban halad tovább a történelemoktatás?

Demokratikus, pluralista társadalom történelemoktatásában elképzelhetetlen, hogy egy meghatározott ideológiai irányzat szerepe felerősödjön. Valóban elképzelhetetlen? Nemcsak a közelmúltban volt manipulatív a történelemtanítás. Magyarországon soha nem volt olyan tantárgyi oktatás, melyben nem érvényesült a hivatalos felfogás. Most nincs hivatalos felfogás. Válság van.