Rendszerváltás – történelemtanítás

A történelmet, de a legtöbb más tárgyat is ma mindenki, aki végigjárja az oktatási szervezet lépcsőit, legalább háromszor tanulja meg: a tananyag, a tanterv tartalmi része jóformán ugyanaz már az általános iskolában is, mint az egyetemen. Nem csoda: az egyetemek feladata az volt, hogy tanárokkal lássák el az oktatás "alsóbb" szintjeit. Az ismétlések óhatatlanul is azt eredményezték, hogy az egyetemi történelemtanítás megragadt az általános iskolai jellegnél. Változtatásra az oktatás minden szintjén szükség van, és azt kell elérnünk, hogy minden korosztály más történelmet tanuljon.

A történelem anyaga nem eleve adott, mint - mondjuk - az ábécé, ezért a különbségek egy része nyilván tartalmi lesz. Még fontosabb azonban a módszer és a szemlélet különbsége. Elemi szinten a történelem történetei a legfontosabbak: az események, az elbeszélés, a szereplők, a színterek. Máshol is, de különösen a kisiskolások tanításában, vissza kell térnünk a történetekhez. (Ez az újtörténet, persze, már nem lehet meg a modern történetírás eredményei és részben módszerei nélkül, de a rendezőelve mégis az elbeszélés.) Középszinten már az elemzésre is lehetőség van: források elemzésére, összefüggések keresésére. Az elemzés igénye megteremti az új tényanyag feltárásának és megtanításának módját. A legmagasabb szinten, az egyetemen, a történelemtanárok képzésében is, tulajdonképpen már csak a tudományos munkára is előkészítő vagy képesítő tananyagnak lehet helye.

Történelem szakos diákjaim számára - még a legjobbakat is beleértve - súlyos nehézséget jelent a történeti földrajz (kezdve a történeti vármegyéken vagy a tájneveken) és a kronológia (kezdve azon, hogy mettől meddig tart - mondjuk - az i. e. (Kr. e. V. évszázad); holott éppen ez a kettő adja a történelem térbeli és időbeli dimenzióját. Továbbá, nem tudnak olvasni: szövegeket reprodukálni és megérteni, s egyáltalán, nem tudják, mit kell kezdeni egy szöveggel. Az elemzések során pillanatokon belül átcsúsznak a beleolvasás síkjára: "Szerintem itt a szerző azt akarta mondani..." Valójában leginkább a történelemtanítás szolgálhat terepül arra, hogy megértsünk egy mások fogalmazta szöveget, egyszerűbben: a másikat. De arra is, hogy a saját mércénk szerint, azaz kritikailag értsük meg.

Ha szöveget olvasnak, diákjaim másik jellegzetes hibája, hogy bármit, ami írva van, készpénznek vesznek. A történelem taníthat meg leginkább arra, hogy kritikailag olvassunk, s hogy a sorok között olvassunk. Ebből a szempontból nem lehet különbség egy ötezer éves felirat és egy mai programnyilatkozat között. A történeti forráselemzés az önálló szellemi tájékozódás iskolája. Ebből, persze, az is következik, hogy abba