Forradalom előtt

Három és fél éves szerkesztői munka után, 1844-ben kivették Kossuth kezéből a Pesti Hírlapot. Június végén a 365. számot szerkesztette utoljára. A politikus sajtóorgánum nélkül maradt. Azonnal megpróbált új lapengedélyt szerezni, tárgyalt Metternich kancellárral – sikertelenül. Egy év múlva, 1845 áprilisában mégis visszatérhetett a sajtóba.

Kossuth régi terve alapján ekkor indult meg ugyanis az Iparegyesület szakmai közlönye, a Hetilap, Vállas Antal (később Wargha István) szerkesztésében. Bár az engedélylevél a politikát kizárta a lapból, Kossuth lehetőséget látott benne, és nagy jövőt szánt neki. Ő fogalmazta meg az első számban az új lap programját.

A Hetilap eleinte valóban csak ismeretterjesztéssel foglalkozott (Anglia gazdagsága tőkepénzben, Artézi kutak Afrikában, Borostyánkő származása, Eperjes iparstatisztikája, Balatoni gőzhajózás, Kaucsuk használata, Leniparunk jövendője, Vizeletet használni s bűzét elvenni stb.), de Kossuth hamarosan megtalálta a módját, hogy a szerény szaklapot politikai szócsövévé tegye.

1845-ben még csak hat cikket írt a Hetilapba, 1846-ban már harminchatot – s névtelenül még ki tudja, mennyit. 1846 júliusában (ld. keretes szemelvényünket – A szerk.) már feltűnően izgatott hangot üt meg. Történt ugyanis valami: február végén a galíciai pórok bunkóval, cséppel verték le a lengyel nemesek függetlenségi mozgalmát. Intő példa a magyar nemesség számára! Kossuth korábban érvelt, meggyőzni akart, a rábeszélés eszközeivel élt; mostantól fogva rémülten sürget és riaszt, már-már fenyegetőzik: „Európa egén jelek tűntek fel, melyeket nem szabad ignorálnunk, az úrbéri viszonyokból kibontakozás kénytelenséggé vált; e kénytelenség ma még csak erkölcsi ugyan, de engednünk kell intésének, nem szabad botorul kihívnunk a fátumot, mely az erkölcsi kénytelenséget könnyen anyagivá változtatná...” Reformot, úrbérváltságot, közteherviselést, azonnal, amíg nem késő! „Menjünk, különben menettetünk.”

A galíciai rémjelek hatására új elem jelenik meg Kossuth publicisztikájában: a nép s a reá való hivatkozás. Köznemesi politikusból ekkor válik néptribunná. Mondhatjuk-e a néptribunt forradalmárnak? Széchenyi már a Pesti Hírlap vezércikkei miatt forradalmi izgatással vádolta Kossuthot, noha vetélytársa ugyanúgy a békés átalakulás híve volt, mint ő. „Óhajtanók – írta 1842-ben –, hogy a magyarnak jusson a dicsőség megvalósítani, mit még nemzet nem valósított: bevégezni békés, nyugalmas úton a nemzeti átalakulás nagy munkáját.”

Kossuth szavai a korabeli politikai közvélemény általános felfogását és akaratát fejezték ki. Téves az a nézet, hogy a reformkor 1848 forradalmát „készítette elő”. A reformkor az