Címszavak a kora újkori angol intézménytörténetből

Alsóház (House of Commons): A kétkamarás angol, majd brit parlamentben a „közrendűek háza”, mely a törvényhozásban a megyei és városi közösségeket (communities) képviseli választott küldöttek útján. Nem főúri megyei küldöttek 1213-tól, városi kerületek (borough-k) képviselői 1265-től kaptak meghívást a parlamentekbe, s a 14. században megszületett az az elv, hogy „az adót az ~ szavazza meg a lordok tanácsával”. A középkor végéig azonban az ~ a parlamentnek csak afféle „függeléke” volt, mely külön tanácskozott, s csak elnöke (speaker) vett részt a parlament kamarájában. Az ~ 1547-ben jutott állandó üléshelyhez a Westminster-palotában (St. Stephen-kápolna). A 16. század folyamán tagjainak száma jelentősen nőtt. A hagyományos megyénkénti és kerületenkénti két-két küldött mellett az újonnan beolvasztott Walesből is hívtak egyet-egyet. A megyei küldöttek összlétszámát 90-ben maximálták, a városi kerületek képviselőinek száma viszont (akár a képviselet kiváltságával felruházott közösségek száma) folyamatosan emelkedett: VIII. Henrik első parlamentjében 224, Erzsébet utolsó parlamentjében 372 városi küldött foglalhatott helyet. A további növekedés következtében az angol–ír unió idejére (1801) az ~ már 658 tagot számlált. A városi képviselői helyek túlsúlya azonban nem jelentette a polgári elem túlsúlyát az ~ban: a patrónusrendszer lehetőségeit és szükségszerűségeit kihasználva e helyek többségét a gentry, sőt olykor főnemesi származásúak szerezték meg. A