A moldvai magyarság évszázadai

Vannak olyan hazai vélemények, miszerint a moldvai magyaroknak egy része, a legarchaikusabb vonásokat őrző ún. északi csángók, azoknak a magyaroknak a leszármazottai volnának, akik a honfoglalást megelőző besenyő támadás elől nem menekültek be a Kárpát-medencébe, hanem ott maradtak Etelközben, a Szeret, a Prut és a Dnyeszter folyók között. Vajon helyben maradtak-e az etelközi magyarság töredékei, s ha igen, vajon megérték-e a 13. század elejét, amikor oklevelekkel igazolhatóan is elkezdődött a magyarság Moldvába települése? A csángók eredete a múlt homályába vész.

A történeti források szerint a magyarok első csoportjai a tatárjárást megelőző évtizedekben kerültek Moldvába. Románia akkor még nem létezett, a Moldvai Fejedelemség is csak jóval később alakult meg; Magyarország keleti szomszédja a 12–13. században Kunország volt. A pogány kunok betöréseit királyaink fegyverrel verték vissza, de – a pápa sürgetésére – hittérítőket is küldtek közéjük, hogy keresztény hitre térítve megtörjék féktelen hadakozó kedvüket. Ezek az első hittérítők s a velük érkező népség és katonaság alkották – dokumentálhatóan – a Moldvába került magyarok első csoportját. A térítések kezdetben nem voltak sikeresek, de mert a terjeszkedő mongol birodalom egyre nagyobb veszedelmet jelentett kelet felől, a