Ingyenesen olvasható
Zách Felicián 1330. április 17-én hajtotta végre híres merényletét Visegrádon I. Anjou Károly (1308-1342), közismert néven Károly Róbert és családja ellen. De mi lehetett Felicián valódi indítéka és miért volt olyan rettenetes a megtorlás az egész Zách nemzettség ellen?
A merénylő a Zách nemzetségből származott, melynek földjei javarészt Nógrád, Heves és Gömör megyében feküdtek. Felmenői közül többen is erőszakos tetteikkel tűntek ki kortársaik közül.
A fiatal Zách Felícián a híres tartományúr Csák Máté szolgálatába szegődött és a tartományurakkal szembeni küzdelmek idején magas pozícióba juthatott, ugyanis 1308-ban részt vett a felvidéki önkényúr és Gentilis pápai legátus kékesi találkozóján. A korabeli oklevelek tanúsága szerint, komoly szerepet kapott megbízójától Csák Mátétól, amikor annak utasítására a „hatalmaskodás” eszközeként az esztergomi érsek és a veszprémi püspök birtokait dúlta csapataival. Anjou Károly 1315-ben megpróbálta maga mellé állítani a nemes urat, ám Zách Felicián nem hajlott kérésére, így összes birtokát elveszítette. Az erőviszonyok változásának is köszönhetően, három évvel később meggondolta magát, és elpártolt Csák Mátétól, így új uradalmakat kapott, majd 1326-ban elnyerte a Vág partján álló Sempte várnagyi tisztségét, és ezzel együtt szabadon bejárhatott a királyi udvarba.
Forrás: Rubicon Archívum
A legnagyobb magyarországi kiskirály, Csák Máté trencséni nagyúr 1321. március 18-i elhalálozása, valamint a többi oligarcha leverése után I. Károly már nyugodtan megszabadulhatott azoktól, akikben kevésbé bízott, ezért áldozhatott le Zách Felicián csillaga az 1320-as évek végén. A király két évvel az adományozás után visszavette Semptét, és – miként a Képes Krónika is utal rá – még számos címétől megfosztotta az idős nemes urat. Ez a kegyvesztettség akár indítékul is szolgálhatott a merénylet végrehajtásban.
A Képes Krónika leírása szerint, az ősz hajú Zách Felicián 1330. április 17-én váratlanul megjelent a visegrádi palotában éppen a késői, bősésges reggelihez készülődő uralkodónál, majd karddal a királyi családra támadt. „…Felicián észrevétlenül belopózva odalépett a király asztala elé, és éles kardját kirántva hüvelyéből, veszett kutya módjára heves támadással könyörtelenül meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat. […] A király jobb kezén […] könnyű sebet ejtett, szentséges királyné jobb kezének négy ujját […] azon nyomban levágta.”
Az uralkodó szerencséjére a hercegek nevelői - halálos fejsérülést szerezve - a család védelmére keltek. Lokietek Erzsébet királyné Cselénfi Sándor fia, János nevű al-étekfogója tette ártalmatlanná Feliciánt, úgy hogy tőrével erősen a nyaka és a lapockája közé sújtva keresztüldöfte és a földre terítette. A merénylőt a terembe nyomuló testőrök Lajos (későbbi Nagy Lajos magyar király 1342-1382) és András herceg (a tragikus sorsú nápolyi örökös) szemeláttára kardélre hányták.
A király azonban nem elégedett meg Zách Felicián rettenetes halálával. Az országnagyok részvételével felállított bíróság, 1330. május 15-i ítéletével nemzettségén harmadíziglen állt bosszút a gyilkossági kísérletért.
Felicián fiát és annak szolgáját lovak farkához kötve halálra gázolták, Zách idősebb leányát Sebét Léva vára mellett lefejezték, férje, Palásti Kopaj pedig a krónika szerint élete végéig börtönben sínylődött, gyermekeiket pedig a rodoszi lovagok, a johanniták kezére adták. Másik leányát, Klárát, aki addig Erzsébet királynő udvarhölgyei között szolgált, arcán és kezén megcsonkították, és elrettentésként lovon hurcolták körbe az országban. A Felicián leányait hitvesül vevők testvéreit és közeli rokonait nem ítélték el, kivéve azokat, akikről bebizonyosodott a bűnrészesség. A fő- és jószágvesztés mindenkire kiterjedt, aki bármilyen módon részt vett a merényletben.
A Záchok elleni eljárás a nápolyi vérbosszúra emlékeztet és szemben állt a magyar jogrenddel, ez lehet a magyarázata annak, hogy a későbbi hagyomány inkább Károly fiát, Nagy Lajost becsülte jobban az Anjou királyok közül.
Forrás: Rubicon Archívum
De mi lehetett Zách Felicián indítéka? Korabeli dalnokok szerint azért ragadott kardot, hogy megbosszulja a kisebbik leánya, Klára tisztességén esett csorbát, akit állítólag Erzsébet királyné fivére, Kázmér lengyel herceg – a későbbi III. Nagy Kázmér (1333-1370) – becstelenített meg. E történet hitelét az gyengíti, hogy Felicián már újév napján tudomást szerzett az erőszaktételről és Klára még hónapokig – egészen a merényletig – az udvarhölgyek között maradhatott, ami a valóságban nem fordulhatott volna elő.
Felmerülhet az összeesküvés gyanúja is. A támadó azonban – főleg fegyverforgató tudásához képest – túlságosan ügyetlenül és egyedül hajtotta végre a merényletet.
Létezhet az eseményekre egy harmadik fajta magyarázat is. Lehetséges, hogy Zách Felicián egyedül követte el a merényletet. Indítéka leánya megbecstelenítése nélkül is akadt, hiszen látványosan kiesett I. Károly kegyeiből.
A legvalószínűbbnek az tűnhet, hogy 1330. április 17-én az ősz nemes úr pusztán a véletlenek összjátéka nyomán, indulataira hallgatva ragadott fegyvert I. Károly és családja ellen, amiért később nemzettségével együtt keserves árat fizetett.
Már a merénylet, de még inkább az arra adott rettenetes uralkodói válasz komoly megbotránkozást keltett a kortársak szemében. Ez abból is kiolvasható, hogy Károly életének magyar krónikása nem sokkal az uralkodó halála után már azt jegyezte fel a királyról, hogy a vendetta után elfordult tőle a szerencse. Havasalföldi hadjáratában kudarcok érték, valamint Károlynak ekkortól kezdődő betegsége, a köszvény erősen kínozta az uralkodót.
De vajon milyen szerepet játszott az oligarchák küzdelmében a fiatal Zách Felicián? Hogyan sikerült I. Károlynak felszámolni a kiskirályok uralmát Magyarországon? És van-e kapcsolat a történelmi emlékezetben Bánk bán históriája és Zách Felicián merénylete között?
Fedezze fel a válaszokat kapcsolódó cikkünkben: Szende László: Zách Felicián. A felségsértő főúr (Rubicon 2019/12.)
