Vörös megtorlás a fehér Budán

A vörösterror ismert áldozatainak esetleírásait közreadó Vörös Könyvben, az 1919. június 22-én (a forrásban tévesen június 23. szerepel!) agyonlőtt dr. Dénes Artúr ügyvéd neve alatt a következő rövid „tényállás” olvasható: „A kérdéses napon a Krisztinavárosi templom körül úrnapi körmenet volt, s a hívők a Himnuszt is énekelték. Erre Cserny egy félszázad vörös katona élén nekirontott a hívőknek, s rájuk több lövést intézett. Vagy ő, vagy más vörösőr, esetleg Vidra János vörösőr lőtt, s golyója dr. Dénes Arthur ügyvédet találta, ki szenvedett sérülésébe belehalt.” A mára feledésbe merült eseményeket annak idején a proletárdiktatúra közegei igyekeztek vallásos fanatizmus által színezett, előre kitervelt ellenforradalmi megmozdulásként beállítani. A Tanácsköztársaság bukása után a történtek efféle értelmezéséhez immár – természetesen egészen más konnotációkkal – kétség sem férhetett. A politikai feszültségekkel terhes idők tömegjeleneteinek (gyűlések, tüntetések, utcai összecsapások) kategorikus minősítése azonban kockázatos történészi eljárás, illetőleg az azokra nehezedő értelmezési hagyományok egyfajta kényszerpályára vezetnek. Az „ellenforradalmi” megmozdulás közelebbről megvizsgálva sajátos, sokszínű képet nyújtott – mint ahogy az azt követő megtorlást sem lehet teljesen a „vörösterror” kliséjébe szorítani.