Vörös húsvét

A po­li­ti­kai ér­dek­ből vég­re­haj­tott túsz­ej­tés a tör­té­ne­lem fo­lya­mán be­vett gya­kor­lat volt. Már a leg­ko­ráb­bi idők­ből is is­me­rünk olyan ese­te­ket, ami­kor zsa­ro­lá­si szán­dék­kal – mintegy biz­to­sí­ték­ként – az el­len­ség po­li­ti­kai vagy ka­to­nai elit­jé­nek tag­jai, ezek hoz­zá­tar­to­zói vagy tár­sa­dal­mi­lag fon­tos sze­mé­lyi­sé­gek kö­zül töb­be­ket fog­va tar­tot­tak. A há­bo­rús ese­mé­nyek­hez szer­ve­sen kap­cso­ló­dó túsz­gyűj­tő ak­ciók a mo­dern idők­ben is hoz­zá­tar­toz­tak a had­vi­se­lés­hez, az el­ső vi­lág­há­bo­rú alatt – és köz­vet­le­nül utá­na – pe­dig ál­ta­lá­nos gya­kor­lat­tá vál­tak. Ez­zel az esz­köz­zel az oszt­rák–ma­gyar és az orosz had­se­reg, de a brit, fran­cia és né­met had­erő is élt. 

A Ma­gyaror­szá­gi Ta­nács­köz­tár­sa­ság azon­ban a túsz­gyűj­tést az el­len­for­ra­dal­mi moz­gal­mak­tól va­ló el­ret­ten­tés­re hasz­nál­ta fel, és a la­kos­ság meg­fé­lem­lí­té­sé­re irá­nyu­ló po­li­ti­ka in­teg­ráns ré­szé­vé tet­te. So­ka­kat tar­tóz­tat­tak le el­len­for­ra­dal­mi vá­dak­kal köz­vet­le­nül a pro­le­tár­dik­ta­tú­ra lét­re­jöt­te után. A leg­na­gyobb le­tar­tóz­ta­tá­si hul­lám 1919 hús­vét­ján zaj­lott le. Ek­kor a ma­­gyar köz­élet több száz no­ta­bi­li­tá­sát és is­mert sze­mé­lyi­sé­gét ej­tet­ték tú­szul. Őket a Mar­kó ut­cai fog­ház­ba, majd on­nan a Gyűj­tő­fog­ház­ba hur­col­ták. A vö­rö­ster­ror gyil­kos­sá­gai, a rek­­vi­rá­lá­sok és a kény­szer­so­ro­zá­sok mel­lett a fő­vá­ro­si és a vi­dé­ki túsz­gyűj­tő ak­ciók vál­tot­tak ki legin­kább dü­hödt el­ke­se­re­dést a la­kos­ság kö­ré­ben.