A második világháború légi harcaiban – a pilóták felkészítése, tapasztalata és az alkalmazott harcászati elemek mellett – a vadászrepülőgépek technikai színvonala meghatározó volt.
A mérnökök színfalak mögötti küzdelme hónapról hónapra nagyobb sebességű, fordulékonyabb, jobb emelkedőképességekkel rendelkező típusok rendszerbe állítását eredményezte.
1944–45-ben a Magyarország feletti légi háborúban a hadviselő felek a legkorszerűbb típusokat vetették be, valamennyi a légcsavaros vadászrepülők utolsó generációjához tartozott.
A fizikai korlátok miatt nagyobb sebességet csak sugárhajtóműves típusokkal lehetett volna elérni. Az első, ilyen hajtóművekkel szerelt repülőgépeket (a Messerschmitt Me 262-eseket, majd az Arado Ar 234-eseket) a németek kezdték sorozatban gyártani. Habár Hitler személyesen ígérte meg Szálasi Ferencnek 1944. december 12-i találkozójukon a csodafegyverek bevetését, a magyar légtérben ilyen típusok alkalmazására végül nem került sor.
A háború hat esztendeje alatt a vadászrepülőgépek sebessége – elérve a légcsavaros repülés fizikai korlátait – 150-200 km/órával, motorjaik teljesítménye pedig 4-500 lóerővel nőtt. Az 1939-ben még korszerűnek számító típusok egy-két éven belül elavultak és helyükre újabbak kerültek. A technikai versenyfutás
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
