Országunk belső közigazgatási egységeinek határait átfogó törvény 1876-ig nem szabályozta. II. József racionalizáló területfelosztása és a neoabszolutizmus gyors reformja után visszaállt a történetileg kialakult belső igazgatási rendszer.
A gyűlölt politikai kurzussal együtt bukott az általa létrehozott közigazgatási területfelosztás is, függetlenül attól, hogy – Erdélytől eltekintve – racionálisabb volt és a közigazgatási igényeknek is jobban megfelelt, mint a rendi korszak beosztása. Erre is érvényes Grünwald Béla megállapítása, hogy nemzetünk „az idegen elnyomás közigazgatási rendszerét csak gyűlölte, de nem figyelte meg”.
A kiegyezés utáni időszak törvényhozóinak egyik fontos közjogi és közigazgatási feladata a közép- és helyi szintű igazgatási egységek szervezetének országos egységesítése és területi reformja volt. Egy pillantás elég a korabeli térképre, hogy megállapíthassuk: igazgatási egységeink beosztása – különösen az erdélyi részeken – a korszerű kormányzás legelemibb követelményeinek sem felelt meg.
A történetileg hagyományozott területi beosztás legszembetűnőbb hibája az volt, hogy törvényhatóságaink területe nem igazodott a természetes határokhoz, és figyelmen kívül hagyta a települések nagyságának és lélekszámának időközben bekövetkező változásait. Az igazgatási egységek örökített határai nem alkalmazkodtak a közlekedési viszonyok változásaihoz sem; egyes
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
