A 17. századi Európában szinte senki sem foglalkozott komolyabban az észak-amerikai gyarmatokkal: az európai civilizáció szegény és elmaradott „peremének” tekintették ezt a régiót. A 18. század hetvenes-nyolcvanas éveitől azonban egyre többen figyeltek fel arra a tényre, hogy az önállóságát kivívó amerikai nemzet vezetői az európaiak számára is fontos eszméket fogalmaztak meg, és olyan politikai rendszert hoztak létre, amelyet hamarosan az „Óvilágban” is követendő példának tekintettek.
A fehérek által indiánok néven emlegetett észak-amerikai őslakosság megközelítőleg 200 különböző népre oszlott, és a természeti környezettől függően különböző életmódokat alakított ki. A 18. században az angol, spanyol és francia gyarmatosítók egyelőre csak kereskedni akartak velük, és azt szerették volna, hogy harcoljanak az ő ellenségeik ellen. Egyes törzseket sikerült rávenni, hogy az európai háborúk idején szövetségeseik érdekeinek megfelelően „hadi ösvényre lépjenek”. Más törzsek viszont ellenálltak, megőrizték a békét, s az is megesett, hogy védelmükbe vettek más törzseket: az irokéz törzsszövetség öt népe például 1722-ben befogadta az Észak-Karolinából elűzött tuszkaróra népet.
Az Amerikai Egyesült Államok alapító okmányának aláírása, 1776. augusztus 2. Charles-Edouard Armand-Dumaresq festményeA legnagyobb változásokra a nyugati és keleti törzsek
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
