Udvari zsidók

A ko­ra új­ko­ri nyu­gat-­eu­ró­pai ud­va­rok­ban a 16–17. szá­zad­tól gyak­ran ta­lá­lunk olyan be­fo­lyá­sos zsi­dó csa­lá­do­kat, ame­lyek ko­moly je­len­tő­ség­re tet­tek szert az egyes ál­la­mok gaz­da­ság­po­li­ti­ká­já­nak irá­nyí­tá­sá­ban, össze­fog­la­lóan eze­ket a csa­lá­do­kat szo­kás ud­va­ri zsi­dók­nak (Hof­ju­den) ne­vez­ni. Rend­sze­re­sen nyúj­tot­tak anya­gi segít­sé­get és ta­ná­cso­kat mind ka­to­li­kus, mind pro­tes­táns ural­kodói, her­ce­gi ud­va­rok­ban, a né­met te­rü­le­tek­től Por­tu­gá­liáig.

Ud­va­ri zsi­dó­nak len­ni le­he­tő­sé­get biz­to­sí­tott ar­ra, hogy a nagy­vá­ro­sok­ból a kö­zép­kor vé­gén szám­űzött csa­lá­dok vissza­tér­je­nek a va­ló­di gaz­da­sá­gi, ke­res­ke­del­mi köz­pon­tok­ba, azok­ra a te­le­pü­lé­sek­re, ahon­nan gyak­ran há­rom-négy­száz év­vel ko­ráb­ban szám­űz­ték fel­me­női­ket. A vi­szony­lag jó anya­gi hely­zet­ben lé­vő né­hány tu­cat fa­mí­lia, amely már a ko­ra új­kor el­ső év­ti­ze­dei­ben is jól for­gat­ta tő­ké­jét, a ke­res­ke­de­lem na­gyobb köz­pont­jai­hoz kö­zel egy­re jobb gaz­da­sá­gi hely­zet­be ke­rült, s ha­ma­ro­san meg­ke­rül­he­tet­len té­nye­ző­vé vált a pénz­pia­con és más te­rü­le­te­ken.