Tüzérség a 19. század első felében

Az európai hadseregek versengésében a 18. század folyamán a poroszok és az osztrákok tettek szert némi előnyre. Ez a tüzér fegyvernem tekintetében is igaz volt, a poroszok a lovagló tüzérség megszervezésével, az osztrákok pedig a három-, hat- és a tizenkét fontos (1 font = 0,56 kg) lövegek bevezetésével kerültek fölénybe. Ezek közül a hatfontos ágyú bizonyult a leghatásosabb lövegnek, melyben a kellő mozgékonyság párosult a kedvező hatásfokkal. A francia tüzérséget Jean Baptiste de Gribeauval szervezte korszerű fegyvernemmé. Gribeauval, aki 1776-tól a francia tüzérség főfelügyelője volt, a nehézkes, nagy űrméretű lövegek helyett az elöltöltő, sima csövű lövegeket részesítette előnyben.

Gribeauval komplex egységet teremtett a lövegcsövekből, lövegtalpakból, a lövegek mozgatását elősegítő mozdonyokból, lőszeres kocsikból és egyéb tartozékokból. Szabványosított, kölcsönös cserélhetőséget alakított ki a különböző űrméretű lövegek tartozékai és a tüzérség más eszközei között. Ugyanolyan kereke volt például a lövegeknek, mint a mozdonyoknak vagy a lőszeres kocsiknak. Mindez olyan egyöntetűséget teremtett a tüzérségi anyagban, mely addig teljesen hiányzott. A fegyvernemet ugyanakkor felosztotta tábori, ostrom-, várvédő és partvédő tüzérségre. Ez lehetővé tette, hogy a tizenkét fontosnál nehezebb lövegeket kivegye a tábori tüzérség soraiból, így ennek a tüzérségnek jelentősen nőtt a mozgathatósága.

Gribeauval módosította a lövegeket is. Ennek alapja az volt, hogy csökkentette a lövegcső belső átmérője és a lövedék átmérője közötti különbséget. Ez tökéletesebb fojtást tett lehetővé, így ugyanazon hatás eléréséhez kevesebb lőpor kellett, ezáltal csökkenteni lehetett a csőfal vastagságát és hosszát, valamint a lövegtalp méretét. A Gribeauval által tervezett tizenkét fontos löveg súlya például fele volt a korábban használt lövegének.

Ebbe az új rendszerbe négy-, nyolc- és tizenkét fontos ágyúk, valamint döntően hathüvelykes tarackok tartoztak. A hatfontos löveg bevezetése már a napóleoni háborúkra maradt. A háborúk egyébként bebizonyították ezen új rendszer megbízhatóságát, kiválóságát. A szemben álló felek hamar átvették az egyes megoldásokat és a komplex szemléletet is.

Napóleon a tüzérség alkalmazása terén is meghatározó változásokat kezdeményezett. A tüzérséget nem a csapatok között egységesen szétosztva, hanem tömegesen, a meghatározó irányokba fordítva alkalmazta. Felismerte a tüzérségi tartalék szerepének a jelentőségét is, melynek alkalmazása döntő fordulatot