Trockij a forradalomban és a polgárháborúban

Az el­ső orosz for­ra­da­lom hí­ré­re 1905-ben Trockij ha­za­tért Pé­ter­­vár­ra, ahol a Szov­jet Vég­re­haj­tó Bi­zott­sá­gá­nak „erős em­be­re” lett, no­vem­ber­ben a tes­tü­let el­nö­ké­vé vá­lasz­tot­ták. Te­vé­keny­sé­gé­nek „ju­tal­ma” újabb le­tar­tóz­ta­tás és a ko­ráb­bi­nál szi­go­rúbb íté­let volt. Örö­kös szám­ki­ve­té­sé­nek hely­szí­néül a sark­kö­rön tú­li Ob­dorsz­kot je­löl­ték ki. Út­köz­ben azon­ban meg­szö­kött, és Pé­ter­vá­ron ke­resz­tül is­mét kül­föld­re tá­vo­zott. 

A má­so­dik emig­rá­cióban a leg­hosszabb időt Bécs­ben töl­töt­te. Ak­tí­van be­kap­cso­ló­dott az orosz for­ra­dal­mi emig­rá­ció éle­té­be, részt vett a lon­do­ni párt­kong­resszu­son, új­sá­got szer­kesz­tett. 

1917 má­ju­sá­ban – miu­tán az Ideig­le­nes Kor­mány köz­ben­járt ér­te – sza­ba­don bo­csá­tot­ták. Ha­zaér­kez­ve rög­tön a le­ni­ni ál­lás­pont­ra he­lyez­ke­dett: sem­mi tá­mo­ga­tást az Ideig­le­nes Kor­mány­nak, min­den ha­tal­mat a szov­je­tek­nek, fel kell ké­szül­ni a ha­ta­lom meg­ra­ga­dá­sá­ra. A fegy­­­ve­res fel­ke­lés elő­ké­szí­té­sé­ben és le­bo­nyo­lí­tá­sá­ban ját­szott sze­re­péért kiér­de­mel­te Le­nin elis­me­ré­sét: „Az ok­tó­be­ri na­pok­ban nem volt nála jobb bol­se­vik.”