Trianon múltja és jelene

Trianonhoz a történelmi Magyarország, „Nagy-Magyarország” fenntarthatatlanná válása vezetett. A magyar államkeretben élő népek: románok, szlovákok, szerbek, horvátok, ruszinok, sőt a németség több csoportja nemzeti öntudatra ébredve a 18. század végétől ki kívánt válni a történelmi magyar állam kötelékéből. Románok és szerbek egy államba akartak tömörülni, a szlovákok nemzetté kívántak alakulni. A problémát nem lehet elintézni azzal, hogy ezeknek a népeknek saját néppé válási ambícióit az első világháborús győztesek keltették fel, „addig nem volt semmi”. A felsorolt népcsoportok nemzeti öntudatot kialakító, véleményformáló elitjei minden esetben magyarellenesek voltak. Már a 18. század utolsó harmadában.

A szlovák nemzetébresztők felhasználták Herder nevezetes koncepcióját annak igazolására, hogy a 9–10. század fordulóján a magyar honfoglalás egy hatalmas jelentőségű, a keresztény középkor sorsának meghatározására képes szláv birodalom létrejöttét akadályozta meg. A román nemzeti eredetmítosz azt állítja, hogy a románok Decebál dákjainak leszármazottai, akik előbb voltak honosak a később Magyarországhoz tartozó erdélyi területen, mint a magyarok.

A politikai eszközökkel létrehozott nemzettudatnak elkerülhetetlenül szükséges része az ellenségkép. Egy – még csak programként létező – nemzet csak valamely másik nemzethez viszonyítva