Nyugat-Magyarország Ausztriához csatolásának első tervei már az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc után megszülettek. Néhány bécsi „nagynémet” szervezet ezeket újította föl a 20. század elején. Igazán komollyá azonban csak az Osztrák–Magyar Monarchia 1918. őszi felbomlásakor váltak e szándékok, amelyek a magyar politikai elit éles ellenállásába ütköztek.
Az osztrák politikának már közvetlenül az első világháborús összeomlást megelőzően is fontos témája volt Nyugat-Magyarország döntően németek lakta területeinek megszerzése. Ideiglenes Nemzetgyűlésük 1918. október végétől tartotta napirenden e kérdést, amelyet 1919 késő tavaszán és nyarán diplomáciai síkra tereltek s a békekonferenciához intézett jegyzékeikben többször megismételtek.
Osztrák taktika Kalmár Henrik, a német népbiztosság vezetője a Tanácsköztársaság idejénAz akkor még Német-Ausztriának nevezett új állam tárgyalási taktikája erősen eltért a németekétől és a magyarokétól: elfogadták, hogy a győztes hatalmak diktálnak, nem tagadták felelősségüket a világháború kirobbantásában, a történelmi érveket kevésbé hangsúlyozták, mint a többi vesztes ország küldöttei. Ráadásul még abba is hajlandóak voltak beleegyezni, hogy a minden osztrák – legerélyesebben a szociáldemokraták – kívánta Anschlussról, azaz a Németországgal való egyesítésükről, valamint döntő többségében németek lakta területekről (a csehországi Szudéta-vidék, Dél-Tirol) lemondjanak. Ezzel elérték, hogy a saint-germaini
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
