Tehetetlen szemlélők

Nem­csak a ma­gyar dip­lo­má­ciá­ban, de a köz­vé­le­mény sze­mé­ben is nagy te­kin­tély­nek ör­ven­dett a köz­nyelv­ben csak Ang­lia­ként em­le­ge­tett Egye­sült Ki­rály­ság, mely akar­va-a­ka­rat­lan, te­vő­le­ge­sen vagy csak passzív szem­lé­lő­ként min­den­kép­pen be­fo­lyás­sal bírt a ma­gyaror­szá­gi bel- és kül­po­li­ti­ka ala­ku­lá­sá­ra. 

Ta­lán még ma sem elég rég­múlt a tár­gyalt kor­szak ah­hoz, hogy kel­lő tá­vol­ság­tar­tás­sal és ob­jek­ti­vi­tás­sal kö­ze­led­jen hoz­zá a tör­té­net­írás. Ezért na­gyon fon­tos az újon­nan meg­nyí­ló for­rá­sok össze­gyűj­té­se és elem­zé­se. Az aláb­biak­ban azt kí­ván­juk be­mu­tat­ni, hogy a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utá­ni idő­szak­ban mi­lyen­nek lát­ta a brit kül­po­li­ti­ka – és a  leg­je­len­tő­sebb londoni na­pi­lap, a The Times – egy szá­má­ra ér­dek­te­len és megíté­lé­se sze­rint ta­lán súly­ta­lan­ or­szág hely­ze­tét és jö­vő­be­ni ki­lá­tá­sait.