Tanárszemmel, diákszemmel

Hogyan vélekedik a mai tizenhat évesek egy csoportja arról, hogy mit tanult az iskolában 1956-ról:

„Az 1956-os események teljesen kimaradtak az általános iskolai tanulmányaimból.”

„A tanárnő egész órán zavarban volt, a kérdésekre kitérő válaszokat adott. Ekkor merült fel bennünk, hogy a tanárnő esetleg nincs tisztában ezzel az időszakkal.”

„A tanár közölte velünk: mivel vannak, akik így értelmezik, vannak, akik úgy – ezt most nem fogjuk megtanulni.”

„Az az igazság, hogy már nem is emlékszem arra, hogy mit tanultunk arról az időről, de azt tudom, hogy a tanár Kádár János fellépését dicsérte.”

„Történelemtanárunk a szocializmust rendkívül megfelelő formának tartotta, mivel a kapitalizmus úgyis a szakadék szélén áll.”

„Igazából csak arra a szóra emlékszem élesen, hogy csőcselék. A tanárnő azt hangoztatta, hogy az ellenforradalomban a csőcselék micsoda pusztítást végzett.”

„'56-ot úgy tanították, hogy ellenforradalom, de már akkor is tudtuk, hogy népfelkelés volt. A szüleim sokat meséltek róla. Végigélték, és nem voltak már gyerekek. Most minden megváltozott. Mindent kimondanak. Mikor tanultuk az iskolában, ugyanolyan óra volt, mint a többi. Leírtuk és megtanultuk a könyvből.”

„Igazán otthon tudtam meg mindent. Szüleim és nagyszüleim elmesélték, hogy s mint történt 1956. Kételkedni kezdtem a könyv állításaiban is, mert otthon más dolgokat hallottam. Engem egészen megdöbbentett, hogy a tankönyv valótlanságok halmaza, és mindez azért, mert egy nagyobb akarat a múlt elferdítését szorgalmazza. Ebből a leckéből aztán nem is volt számonkérés.”