Szovjet megszállás

1944–45 for­du­ló­ját apo­ka­lip­ti­kus ál­la­po­tok jel­le­mez­ték Ma­gyaror­szá­gon. Előbb a nyi­la­sok a kö­rül­zárt Bu­da­pes­ten tú­szo­kat, fog­lyo­kat akasz­ta­nak a Sza­bad­ság té­ren, a Szent Ist­ván kör­úton – töb­bek közt Ka­bók La­jos és Ka­rá­csony Sán­dor szo­ciál­de­mok­ra­ta ve­ze­tő­ket –, majd né­hány hét múl­va, már az új Nép­tör­vény­szék íté­le­té­vel szin­tén lám­pa­vas­ra húz­nak fel volt ke­ret­le­gé­nye­ket. Köz­ben a III. Bi­ro­da­lom és a Szov­jetunió had­se­re­ge el­ke­se­re­dett küz­del­met foly­tat min­den ma­gyar négy­zet­ki­lo­mé­te­rért. A har­cok­ban a há­bo­rús po­li­ti­ka te­he­tet­len­sé­gi ere­je miatt s a ha­za vé­del­méért vesz részt a ma­gyar had­erő. Az em­be­rek pin­cék­ben meg­hú­zód­va vár­ják, hogy vé­ge le­gyen a bor­zal­mak­nak. 

Hin­dy Iván, a fő­vá­rost vé­dő ma­gyar csa­pa­tok pa­rancs­no­ka ír­ja 1944. de­cem­ber 30-án: „A na­gyobb tö­meg olyan ideg­ál­la­pot­ban van, hogy az orosz meg­szál­lást legalábbis meg­nyug­vás­sal vár­ja.” Ez nem je­len­ti azt, hogy a né­met meg­szál­lás után, amely­nek tra­gi­kus kö­vet­kez­mé­nyei vol­tak Ma­gyaror­szág­ra néz­ve, a szov­jet csa­pa­tok a fel­sza­ba­du­lást hoz­ták vol­na el. Két­ség­kí­vül volt a szov­jet had­se­reg meg­je­le­né­sé­nek fel­sza­ba­dí­tó tel­je­sít­mé­nye is (pl. a ná­ci meg­szál­lás, a nyi­las­ura­lom lik­vi­dá­lá­sa), de az or­szág szá­má­ra a meg­szál­lás után egy má­sik meg­szál­lás kö­vet­ke­zett. Ráadá­sul az új meg­szál­lók se­gít­sé­gé­vel hosszú idő­re el­bu­kott a de­mok­rá­cia, a sza­bad­ság ügye Ma­gyaror­szá­gon.