Szigorúan titkos magyar–angol

Ha egy asz­tal­tár­sa­ság­ban az öt­ve­nes évek­ről esik szó, két té­ma szin­te biz­to­san te­rí­ték­re ke­rül: az egyik a ma­gyar lab­da­rú­gás arany­kor­sza­ka, az Arany­csa­pat és vi­lág­ra­szó­ló si­ke­rei, a má­sik pe­dig egy sok­kal bo­rú­sabb te­rü­let, a le­füg­gö­nyö­zött fe­ke­te au­tók, a ve­rő­le­gé­nyek ál­tal kel­tett fé­le­lem, ret­te­gés. Ke­ve­seb­bet gon­do­lunk ar­ra, hogy ez a két te­rü­let össze is ér­het, pe­dig tud­juk, hogy ha va­la­mi­kor, ak­kor az öt­ve­nes évek­ben a sport el­vá­laszt­ha­tat­lan volt a po­li­ti­ká­tól, fő­ként a lab­da­rú­gás kiemelt pro­pa­gan­da sze­re­pé­nek kö­szön­he­tően. Az ap­ro­pót ezút­tal a lon­do­ni 6:3 vissza­vá­gó­já­nak szánt mér­kő­zés ad­ja 1954 ta­va­szán, ami­kor is a brit orosz­lán ugyan­csak meg­sem­mi­sí­tő 7:1-es ve­re­sé­get szen­ve­dett a Nép­sta­dion­ban.