Szemere Bertalan

Iskolái befejezése után Szemere Borsod vármegyében, Palóczy László főszolgabíró mellett gyakornokoskodott. Sorsuk ettől kezdve többé-kevésbé szorosan összekapcsolódott egészen 1849-ig. Palóczy a megye liberális ellenzékének tagjaként vett részt az országgyűléseken, s 1832 decemberében Szemerét is magával vitte jurátusaként a pozsonyi diétára. Pozsonyban esett át a „pályaválasztás” nehézségein. Iskolázottsága és addigi ténykedése legalább annyira vonzotta az irodalom, mint a közélet felé. Pozsonyban azonban ráébredt: a nemességnek foglalkoznia kell „a haza dolgaival”, hiszen a többi osztály nem teheti ezt, mert ki van zárva intézésükből.

Pályaválasztásához hozzájárult egy meghatározó személyes kapcsolat. Szemere ekkor ismerkedett meg Kölcsey Ferenccel. Politikai nézeteinek kialakulására a Pozsonyban eltöltött hónapok komoly hatást gyakoroltak. Szemere úgy vélte, a nemzet előtt két út áll: „vér és tudomány, – amazt egyik rész sem kívánhatja, a kimenetel kétes, ezt mind a kettő ohajthatja, s mi nem veszthetünk”. A kormányzat ugyan elállta a szabadulás „szembetűnő utait”, de nem tud elállni minden utat. A pozsonyi tapasztalatok alapján megérintette a republikanizmus szele: