A szabad királyi városok kiemelkedtek a rendi jogokkal behatárolt mezővárosok vagy falvak közül, lakosaik pedig jelentős gazdasági, rendi-jogi és társadalmi előnyöket élvezhettek a többi országlakossal szemben. Jelentős belső igazgatási önállósággal rendelkeztek, amit a 17. század végéig az állam szinte alig próbált befolyásolni. A középkorban a városokat sokféleképpen nevezték. Az oppidum szót kezdték el használni a nem erődített, de bizonyos városi jogokkal rendelkező városias települések, az ún. mezővárosok esetében. A civitas névvel a jogilag városnak tekinthető településeket – köztük a speciális termelést folytató alsó-magyarországi bányavárosokat – jelölték. Elsősorban azok a települések tartoztak ebbe a körbe, amelyek kőfallal rendelkeztek és közvetlenül, azaz nem egy várnagyon vagy más földesúron keresztül voltak a királynak alárendelve. E települések közül kerültek ki a jogi értelemben vett szabad királyi városok, amelyek különleges kiváltságokat kaptak.
„Annyi dicsőség és tisztesség származik minden sopronira abból, hogy szabad városban látta meg a napvilágot, és hogy a királyi korona védelme alatt él, hogy csakis a hitvány ember nem tartja ezt nagyra, és nem büszkélkedik vele. A szabadság ugyanis felbecsülhetetlen
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
