rubicon

Reformáció a hétköznapokban

11 perc olvasás

A reformáció hazai elterjedésének politikatörténeti megközelítésében meglehetősen elfogadott az a nézet, hogy döntő szerepet játszottak benne a jelentős hatalommal rendelkező birtokosok. Ennek látszatát többnyire az erősíti, hogy olyan források állnak rendelkezésünkre, amelyek nagyobbrészt velük kapcsolatosak. Ugyanakkor kár volna tagadni, hogy közömbösségük vagy éppen párt­fogásuk kedvezett a reformátorok munkájának, akik közül sokan nem is utasították vissza ezt a pártfogást, hanem dokumentálhatóan éltek vele. 

Viszont egészen történelmietlen az a megközelítés, amely szerint a protestánssá lett fő­urak kényszerítették a népet vallásuk követésére. Ez a felfogás tulajdonképpen az erőszakos rekatolizáció körülményeinek visszavetítése a reformáció korába, illetve a 18. századi barokk katolicizmus történelemszemléletének továbbélése, amely a valódi tények nagyvonalú mellőzésével meggyőződésként vallotta, hogy a protestantizmus korábbi győzelmét az erőszak eredményezte. A birtokosok szerepét a saját helyén kezelve az a meggyőződésem, hogy a hitújítás elsődleges kezdeményezője és folyamatának lényegi irányítója az alsópapság volt.

A reformáció tanainak elfogadásában a papságnak – helyzetéből adódóan – döntő szerepe volt. Úgy is, hogy a megújulási törekvésekben aktívan részt vett, illetve elfogadta a változásokat a gyakorlatban. A dolgok természetéből következik, hogy a döntést befolyásolta az egyház és benne a papság helyzete. Általános jellemző itthon is, éppen úgy, mint Európában másutt a kora újkor kezdetén, hogy a felső- és az alsópapság elszakadt

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval 3 cikket olvashat a Rubicon Online-on.