Rákóczi-emlékmúzeum – Rodostó

Nemzetünknek minden olyan tagja, aki valamennyire ismeri múltunkat, tudja, hogy a magyar történelem számos meghatározó alakja élt hosszabb-rövidebb ideig száműzöttként vagy menekültként az Oszmán Birodalomban. 

Így azzal is tisztában van, hogy kapcsolataink az oszmán-törökökkel kétarcúak: a 15–17. században harcok és pusztítások jellemezték; a 18. századtól pedig a ba­rátság és a kölcsönös megértés. S az utóbbihoz hozzáadódik, hogy ebben az időszakban tárta fel (s ez napjainkban is zajlik) a magyar, a török és a nemzetközi tudományosság: mi, magyarok és a különböző török népek törzsökösök vagyunk. Nem olyan egyszerű módon, mint sokan vélték és vélik, s legközelebbi török rokonaink nem is az oszmán-törökök, hanem a csuvasok és a közelségükben élő más török népek. De ez részletkérdés csupán, amikor ősi múltunk közösségét átgondoljuk. 

Nyilvánvalóan ennek is van szerepe abban, hogy a mai Törökországban négy magyar emlékhely, illetve múzeum is működik a Magyar Nemzeti Múzeum felügyelete alatt. Ezek közül a legtávolabbi a délkelet-anatóliai Osmaniye városban van, s Bartók Béla 1936. évi ottani népzenei gyűjtésének állít emléket. 

Kütahyában az a ház, amelyben 1850–51-ben Kossuth Lajos élt, átvészelte a történelem viharait, és emlékmúzeum lett. Kertjében ott áll a nagy magyar hazafi szobra is. Thököly Imre és Zrínyi Ilona emlékmúzeuma Izmit/Kocaleli egyik felújított épületében került kialakításra. 

A legismertebb azonban a rodostói Rákóczi Múzeum, amely az egykori török kisváros (ma már nagyváros) magyarnegyedének veretes emléke, s ahova már magyarok százezrei zarándokoltak el.