Pár­hu­za­mos élet­raj­zok

A nagy tör­té­nel­mi sors­for­du­lók egyik jel­lem­ző­je, hogy az ese­mé­nyek sze­rep­lői vi­ha­ros gyor­sa­ság­gal tűn­nek fel az is­me­ret­len­ség ho­má­lyá­ból, fut­nak be nagy ívű kar­riert, és gyak­ran vég­ze­tük is ugyan­olyan hir­te­len éri utol őket, mint aho­gyan sze­ren­cse­csil­la­guk fel­emel­­ke­dett. Így lett 1918-ban a 25 éves Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij, a cá­ri had­se­reg had­na­gya né­hány hó­nap le­for­gá­sa alatt a Vö­rös Had­se­reg tá­bor­no­ka. A len­gyelor­szá­gi had­já­rat ide­jén már a kül­föl­di saj­tó is vö­rös Na­pó­leon­ként em­le­get­te. Élet­ko­ra, a ka­to­nai rang­lét­rán tör­té­nő lát­vá­nyos emel­ke­dé­se miatt ön­ként adó­dott a „kis káp­lár­ral” va­ló pár­hu­zam­ba ál­lí­tás le­he­tő­sé­ge. Egyes vissza­em­lé­­ke­zé­sek sze­rint er­re ő ma­ga is rá­ját­szott, gyak­ran fény­ké­pez­ke­dett „na­pó­leo­ni póz­ban, kar­ba font ke­zek­kel és büsz­ke, dia­dal­mas te­kin­tet­tel”. Nem egé­szen két év­ti­zed múl­va pe­dig ha­son­lóan rö­vid idő szük­sé­gel­te­tett ah­hoz, hogy a Szov­jetunió mar­sall­já­ból, a hon­vé­del­mi nép­biz­tos he­lyet­te­sé­ből előbb a Vol­gai Ka­to­nai Kör­zet pa­rancs­no­ka, majd a had­se­re­get is elérő sztá­li­ni tisz­to­ga­tá­si hul­lám egyik legel­ső ál­do­za­ta le­gyen.

Sze­mé­lyi­sé­ge, élet­pá­lyá­ja mind a mai na­pig élén­ken fog­lal­koz­tat­ja a ku­ta­tó­kat és a kor­szak iránt ér­dek­lő­dő­ket. A szov­jet érá­ban alak­já­nak ér­té­ke­lé­sét ak­tu­ál­po­li­ti­kai meg­fon­to­lá­sok be­fo­lyá­sol­ták. Nem­csak ha­lá­la, de „fel­tá­ma­dá­sa” is ré­sze volt a szov­jet párt­ve­ze­tés csú­csain fo­lyó ha­tal­mi har­cok­nak. A „Tu­ha­csevsz­kij-­re­ne­szánsz” az öt­ve­nes évek vé­gén, hat­va­nas évek ele­jén kez­dő­dött, ami­kor Hrus­csov­nak a ke­mény­vo­na­las sztá­li­nis­ták­kal, Mo­lo­tov­val, Ka­ga­no­viccsal, Vo­ro­si­lov­val szem­ben még a „hol­tak tá­mo­ga­tá­sá­ra” is szük­sé­ge volt. Ka­pó­ra jött ne­ki, hogy a har­min­cas évek vé­gén ki­vég­zett, a pol­gár­há­bo­rú front­jait meg­járt, a ma­guk ko­rá­ban nép­sze­rű ma­gas ran­gú ka­to­na­tisz­tek sor­sán ke­resz­tül kü­lö­nö­sebb po­li­ti­kai koc­ká­zat nél­kül tár­hat­ta Sztá­lin vi­selt dol­gait a