rubicon

Őstörténeti kacsák

Az írott források buktatói
7 perc olvasás

Forrásokban szegény időszakok esetében a kutatókra leselkedő egyik veszély a meglévő információk túlértékelése, olyan tartalmak belelátása a szövegekbe, amelyek esetlegesen nem is szerepelnek bennük. A magyar őstörténet kutatásában is időről időre felbukkannak a bölcsek kövére emlékeztető, egy csapásra mindent megoldó szövegek, amelyek azonban messze nem azok, mint aminek be kívánják mutatni őket.

 

A magyarok korai történetéről meglehetősen kevés írott forrás tájékoztat. A legkorábbi – talán a 9. század végén, 10. század elején keletkezett – muszlim földrajzi munkák statikus pillanatképeket rögzítenek: számtalan érdekességet feljegyeznek a társadalmi berendezkedésről, a szokásokról vagy a viseletről, történelmi eseményekről azonban ritkán szólnak. Valamivel későbbiek a bizánci források, melyek közül elsősorban Bíborbanszületett Konstantin császár munkája emelendő ki a 10. század közepéről, aki kifejezetten sokat ír a magyarok vándorlásáról, de az etelközi szállások előtti időszakra vonatkozó megállapításai homályosak és nehezen értelmezhetőek, idő- és térbeli elhelyezésük számos kérdést vet fel. Végezetül meg kell említeni a magyar hagyományokat is, amelyek középkori krónikáinkban

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval 3 cikket olvashat a Rubicon Online-on.